Így éli túl a hőgutát a magyar lakótelepek népe!

Ha a lakótelepi ház tűzlétráján felmászol, kijutsz a tetőre. Itt teljesen ingyen lehet napfürdőzni, hiszen senki nem szed strandbelépőt.

Mondjuk, inkább sivatagi a klíma, mint mediterrán. Viszont pompás kilátás nyílik a környező panelekre. Ha szerencséd van, senki nem lát oda, ahol leteríted a pokrócodat. Bátran nudizhatsz is.

Kánikula idején igazi kihívás a panellakásban minden egyes nap. A falak okádják a forróságot, de ablakot nyitni nem érdemes. Odakint a tűző nap még ennél is jobban felhevíti a levegőt. Marad a hűtés: leginkább ventillátor elé állított jégtömb. Működik és jó.

A terasz igazi oázis a panelvilágban. A csöppnyi balkonon elfér a felfújhatós pancsolómedence és egy strandszék a nagymamának. Közben a konyhában rotyog a fazékban a paprikás krumpli. Finomabb, mint a strandon a lángos!

De néha ki kell mozdulni, hisz a szűk 50 négyzetméteren megbolondul az ember. Hát még a túlmozgásos kisgyerek! Pokolian tűz a nap, de a gyerekkel menni kell. Izzik az öntött beton. Hőpokol. Gyerekre kalap, nagyi nyakába vizes törülköző - itt csak így lehet kibírni.

Íme, a cél: a a Havanna szökőkútja. Élményfürdő a lakótelepen.

De a neheze este jön! Mert amikor a panelrengeteg mögött lebukik a nap, mintha csak megnyomnának az épületeken egy gombot, a falak elkezdik visszaokádni a kegyetlen meleget. Nem tudsz mit tenni, megáll a dunsztos levegő, nem segít a szellőztetés, nem segít már semmi, és jéghideg sör is csekély vigasz.

Ez az igazság: éjszaka fuldoklik a hőségtől a lakótelep népe.

Még jó, hogy a kis pancsolómedencét a nagyi gondosan leereszti minden nap. Így ki lehet vonulni egy matraccal az erkélyre, ott mégis könnyebb. Ha forró is, legalább jár a levegő...

De már csak két nap. Addig kibírjuk valahogy.