Hátborzongató elmélet a piramisokról: mégis itt jártak az idegenek?

Az ufóhívők azt tanácsolják: felejtsük el a történelemkönyvekben olvasottakat, és hagyjuk magunkat meggyőzni: igenis földönkívülieknek volt köszönhető a fejlett ókori kultúra!

1978-ban Sakuji Yoshimura japán egyiptológus megpróbált Gizában egy kisebb, 12 méter magas piramist létrehozni a korabeli technológia alkalmazásával.

Terve csúfos kudarcba fulladt. Sorra dőltek meg az elméletei a különböző építkezési módszereket illetően. Ezeket korábban papírra vetették ugyan, de mindről kiderült, hogy a valóságban nem működnek.

A piramisok kapcsán számos, máig megfejtetlen rejtély merül fel. Ezek közül az egyik az építkezésekkel kapcsolatos: vajon hogy világítottak a gigantikus építmény belsejében?  A piramisok járataiban sehol sem találni fáklyák maradványait vagy koromra utaló nyomokat.

Márpedig valahogy világosságot kellett teremteniük, sötétben mégsem lehet hieroglifákat festeni!

Mégis hogyan világítottak a piramisok gyomrában? A denderai Hathor-templom domborművei segítségével hátborzongató választ kaphatunk a kérdésre.

Sokáig úgy vélték, hogy ez az alkotás egy lótuszvirágot ábrázol, amiből kígyó kúszik elő.

Mások viszont, bármilyen hihetetlen, villanykörtét látnak benne!

Walter Garn osztrák villamosmérnök is ezen a véleményen volt, és addig nem nyugodott,

amíg létre nem hozta a saját, működőképes denderai villanykörtéjét.

Az első izzó feltalálását idáig Edisonnak tulajdonították, ám a bécsi szakember azt állítja, hogy valójában az egyiptomiak használták az első ilyen szerkezetet. Egyesek szerint az ókoriak saját tudásukra támaszkodva nem hozhattak létre izzószálas világítótestet, ezek előállításához szükséges útmutatást csakis a földönkívüliektől kaphatták. Az egyik nézőpont szerint az izzót tartó oszlopok egyfajta generátorként funkcionáltak, míg mások - Walter Garnnal egyetemben - szigetelőnek tartják az örökkévalóságot szimbolizáló oszlopot.

A szerkezetet működtető áramforrás megtalálása még várat magára, ugyanakkor Willard F. M. Gray villamosmérnök 1940-ben arra a megállapításra jutott, hogy a Közel-Keleten már jóval az iparosodás előtt ismerhették az elektromosságot. Bagdad mellett ugyanis egy agyagvázát talált, amiben réz- és vascsövek voltak elhelyezve, szurokkal gondosan elválasztva egymástól. Gray elkészítette ennek a különös edénynek a pontos mását, majd savas oldattal töltötte fel, így  mérhető feszültség keletkezett a két fémpálca között.

Ezt az eszközt nyugodtan tekinthetjük az ókor "ceruzaelemének" - véli a szakértő.

De kinek juthatott eszébe sok ezer évvel ezelőtt, hogy egy agyagedényben fémcsöveket helyezzen el, gondosan elválasztva egymástól?

Néha az irracionális magyarázat az egyetlen racionális magyarázat – kommentálják az elméletet az ufológusok.

Azért mi csendben reménykedünk magunkban, hogy egyszer majd megérkezik a minden kétséget kizáró válasz is...