Egy teljes évig nem ettek cukrot, hihetetlen, mi történt velük!

Legelőször az derült ki, hogy nem is olyan egyszerű hozzáadott cukrot NEM tartalmazó élelmiszerekhez jutni. Ugyanis a nagy élelmiszer áruházak termékeinek szinte mindegyike tartalmaz valamilyen formában többletcukrot! Így

a tészta, a kenyér, a tej- és hústermékek, de még a bébiételek jelentős része is!

Az anyuka ötlete volt

Történetünk szereplői a Schaub család tagjai Amerikában élnek, New Yorktól nem messze. A szülők és a gyerekek mindig is igyekeztek egészségesen élni.  Az egyébként újságíró Schnaub anyuka sok más amerikai háziasszonnyal szemben naponta főz, és különösen odafigyel arra, mi kerüljön az asztalra.

Épp ezért sokáig szent meggyőződése volt, hogy egészségesen étkeznek. Csakhogy egy szép napon megnézett egy ismeretterjesztő filmet (Skinny or Obesty), mely a szervezetbe fölöslegesen bevitt cukor káros hatásairól szól. A dr. Robert Lustig által jegyzett filmben megszólal a San Francisco-i Egyetem több más orvosa is. Az anyuka elgondolkodott az általuk felsorolt szörnyű statisztikai adatokon. Az orvosok érvelésében elhangzott, hogy

a cukorbetegségért, elhízásért, magas vérnyomásért a cukorban gazdag élelmiszerek, például az energia italok, a fagyik, a túlédesített üdítők, a sütemények stb… lehetnek felelősek.

Hirtelen az fordult meg Schnaub anyuka fejében, hogy talán egyáltalán nem kellene ilyesmiket enni, sőt ki lehetne próbálni, hogy milyen lehet az élet cukor nélkül! Rábeszélte hát családtagjait egy különös kísérletre, mely arról szólt, hogy egy teljes éven keresztül sem esznek cukrot illetve semmilyen élelmiszert, mely hozzáadott cukrot tartalmaz. Eve nem titkolt szándéka az volt, hogy közös cukormentes kalandjukat és tapasztalataikat könyvben megörökítse meg.  

Ami ehető, abba cukrot tesznek

A család minden tagja, így két kislányuk is, az akkor 6 éves Ilsa, illetve 11 éves Gréta is elfogadta az étkezésre vonatkozó új játékszabályokat.

A kisebbik lány könnyebben vette az akadályokat, míg a kamaszkor küszöbén álló nővére hetekig szenvedett az édes snackek, a nasik hiányától. Ennek ellenére a lehető legkövetkezetesebben tartották magukat. Megállapodásuk szerint egyébként havonta egy alkalommal vétkezhettek, ahogy a szülők is. Az édesanya pl. egy-egy pohár vörösbort ivott. A család először is eltávolított a lakásból minden cukortartalmú élelmiszert: müzlit, fagyit, csokit, kenyeret, meg ami még ebben a kategóriában akadt otthon. Szinte ki is üresedett a hűtő és a kamra.

Schaubéknak arra kellett rájönniük, hogy az élelmiszeripar gyakorlatilag minden létező élelmiszerfajtába belecsempészi a cukrot.

Emiatt egyáltalán nincs könnyű helyzetben az, aki szeretne teljesen cukormentesen élni. A FoxNews.com-nak így beszéltek erről: „Hihetetlen az árubőség a boltokban, de ha jobban megnézed a csomagolást, kiderül a lényeg: ami ehető, abba cukrot tesznek.

Alig találni olyan élelmiszert, amiben nincs cukor. Ez valójában borzasztó! Azért vágtunk bele önkéntes kísérletünkbe, hogy felhívjuk a figyelmet a cukor-ügyre, s felrázzuk a többi embert is.”

Ördögi kör

Eve Schnaub a később „Egy év cukor nélkül” címmel megjelent könyvében részletesen elmagyarázza, biokémiai szempontból mit is jelent a testünk számára a cukor.

„A fruktózt úgy dolgozza fel a szervezet, hogy következtében magas vérnyomás, inzulin rezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség illetve elhízás lehet az eredménye. A cukor, mint táplálék igen furcsán viselkedik. Még ha sokat is eszel belőle, utána igen hamar megéhezel, s akkor újra megkívánod, s megint csak cukrot eszel. Ez egy ördögi kör, melyből nincs kiszállás, a betegségek viszont biztosan jelentkeznek.

Ezért igenis veszélyes nagy mennyiségben cukrot, vagy cukortartalmú élelmiszert fogyasztani.”

Egészségesebbek, boldogabbak lettek

Tanulságos viszont, hogy a szerző semmilyen hátrányát nem tapasztalta a totális cukormegvonásnak. „Az első néhány nap nyűgösek voltak a gyerekek, kicsit én is, de ez hamar elmúlt, maximum ennyi. Akár egész életünket gond nélkül leélhetjük cukor nélkül.” A szülőknek eszükbe sem jutott, hogy a cukormentes év alatt az alakjuk is változik majd, pedig így történt, mert mindketten lefogytak.

Kevesebbszer betegedtek meg, és ha mégis, akkor a szokásosnál hamarabb meggyógyultak. A család összes tagja felszabadultabb, vidámabb lett.

Érdekes módon megundorodtak minden „műételtől”. Néhány hét után már egyáltalán nem kívánták a cukrot. A családfő szerint igaz, hogy az első időkben úgy tűnt, nőtt a rezsijük, mert több pénz ment el élelmiszerre, mint korábban, de aztán kiderült, hogy a pluszkiadás behozta magát, ugyanis

orvosra, gyógyszerre és vitaminra gyakorlatilag nem kellett költeniük.

Schnaubék, ha nem is olyan szigorúan továbbra is kerülik a cukrot és erre buzdítanak mindenki mást is.