Náksi Attila: Már nem az enyém a focihimnusz

A mai harmincas-negyvenes korosztály mindig is kívülről fújta a Soho Party majd húsz éves slágerét, amely a magyar válogatott hihetetlen sikereinek köszönhetően ezekben a hetekben éli új virágkorát. Örömittas szurkolók éneklik a francia stadionokban és szerte a magyar városok utcáin, terein.

De mit szól ehhez a szerző?

"Egy éve kísérem figyelemmel, hogy mi történik, Az éjjel soha nem érhet véget című dal útját, és bevallom, csak pislogok, hiszen nem gondoltam volna, hogy a majd húsz évvel ezelőtti siker megismételhető, sőt… Először a magyar válogatottat kísérő szurkolók kezdték el énekelni a meccsre vezető utak és a mérkőzések alatt.

Talán Görögországban kezdődött el igazán a nóta útja, de az biztos, hogy a csúcspont a norvégok elleni selejtezőn volt, amikor az egész Grupama Aréna ezt zengte

- meséli Náksi Attila, aki már nem is igazán saját dalaként tekint a szerzeményre.

"Az MLSZ felkérésére készült egy lemez, amire felkerült ez a jó régi dal is és végül egy szavazás döntötte el, hogy Az éjjel soha nem érhet vége lett a válogatott hivatalos dala. Ahogy jöttek az Eb eredmények, úgy kezdett kontrollálhatatlan iramban pörögni a dolog és most már azok is fújják, akik még meg sem születtek, amikor először lett sláger. Ha jól belegondolok, igazából már nem is az én dalom. Inkább a szurkolóké, hiszen ők választották, és ők is tették másodjára is naggyá”

- fűzte hozzá a %RIPOST%nak Attila.