Drámai vallomás: Szíjjal verték és éheztették a magyar bajnokot

Zsiga Melindával boxedzése után nyilta alkalma egy beszélgetésre a Metropol napilapnak. A fiatal lány egy vérbeli profi sportoló, az interjú közben pedig egy kedves intelligens nő története bontakozott ki. Melinda rezzenéstelen arccal mesélt a sok szörnyűségről, amit gyermekként kellett átélnie.. Útja a világbajnoki bronzéremig garantáltan nem gyémánttal volt kikövezve, de a 36 éves sportoló erőt merített nehéz múltjából. Melinda elvégezte az ELTE Tanítóképzőjét és edzéseket is tart.

Születése után a kórházban hagyták

"A vér szerinti édesanyámat nem ismerem, egyszer találkoztam vele. Az adataim alapján úgy tudom, hogy három hónapos koromig a kórházban voltam Siófokon, onnan átkerültem egy nevelőotthonba, Nagybajomba, majd nevelőcsaládokhoz, Marcaliba, ahol három nevelőcsaládnál nőttem fel" - kezdte a Metropolnak Zsiga Melinda többszörös magyar bajnok, Európa kupa 3. helyezett és világbajnok bronzérmes kick-boxoló. "A legelsőre egyáltalán nem emlékszem. A másodikra emlékszem ugyan, de ott leginkább a negatív tapasztalatok és élmények maradtak meg velük kapcsolatban. 

 „A nevelőapám ivott, a nevelőanyám vert”

Melinda kislányként azt gondolta, hogy a testi és lelki bántalmazás, amiket kapott természetes dolgok, felnőtt fejjel persze már másként látja a dolgokat, de még így sem traumaként gondol vissza múltjára.

"A második családnál inkább csak negatív tapasztalatok és élmények maradtak meg bennem: a nevelőapám ivott, a nevelőanyám vert. Volt olyan, hogy a tükörbe néztem, és láttam a szíjnak a nyomát. Az volt a szerencsém - most már így utólag látom - ,hogy a szomszéd átjött a kisbabájával és elhívott engem is sétálni, hogy kimenekítsen abból a közegből. Emlékszem, hogy sétáltunk az utcán, és közben ő vígasztalt, hogy nincs itt semmi probléma, ne sírjak" - emlékszik vissza Melinda, aki azt is elmondta, hogy büntetésből, volt hogy csak száraz kenyeret kapott enni. "Nem igazán kaptam új ruhákat sem, és ha kaptam, és összepiszkoltam, ovis koromban büntetésből négy napig abban kellett járnom, mert így szeretett volna megleckéztetni a nevelőanyám. Igazából én mindezt nem éltem meg traumaként. Bennem mindig az volt, hogy szerettem volna jó gyerek lenni, szerettem volna, hogyha engem is elfogadnak és szeretnek. Ez felnőttkoromra is nagyon kihatott.

 Most már szerencsére ezt kinőttem, belátom, hogy nem lehet mindenkinek a kedvében járni, mivel mindenki más."

 Az igazi család

Melindával harmadik családja, Csoszóék már jól bántak, ami először még szokatlan is volt számára: kikérdezték a leckét, bármikor ehetett a hűtőből és verés helyett mindent megbeszéltek vele. Csoszóéknak van két vérszerinti gyerekük is, és mikor Melinda kilenc évesen odakerült három államigondozott kisgyereket neveltek.

"Nehezen tudtam beilleszkedni, elfogadni az új testvéreimet, illetve ők is engem, kaptak egy teljesen új testvért, és nekik is áldozatokat kellett hozniuk" - meséli a világbajnoki bronzérmes sportoló. A kezdeti nehézségek ellenére azonban Melinda nagyon hálás igazi családjának, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot.

Megmaradt az emberekbe vetett hite

Melinda gyerekkori traumái ellenére nem vesztette el a hitét az emberekben és szívesen szolgálja sporttehetségével hazáját. "A múltam szerencsére olyan szempontból nem hat ki az életemre, hogy mondjuk gyűlölném az embereket. Ugyanúgy szeretnék még válogatott lenni és a hazámat képviselni, annak ellenére, hogy ilyen tapasztalatok értek az emberekkel kapcsolatosan" - jelentette ki.

„Túllendülni a nehézségeken nem tudtam”

Nehéz múltja mindig az élete része marad, de Melinda úgy érzi a sport kárpótolja mindenért. "Igazából túllendülni a nehézségeken nem tudtam, és valószínű, hogy nem is fogok, de szerencsére jött a sport az életemben. Először az atlétika, aztán később a kézilabda, a box, a bikini modellkedés, és most a kick-box" - meséli a világbajnok sportoló. "Ezek valahogy olyan energiákat mozgattak meg bennem, meg mozgatnak még a mai napig is, amikkel elterelem a gondolataimat arról, hogy milyen kis „nyomi” vagyok. Ez nekem nagyon sokat segít, mert szerencsére tehetséges vagyok, bármibe is belekezdek, a vízisportokon kívül" - tette hozzá nevetve.

 „Ott állok egyedül a semmiben és senki nem segít”

Melinda úgy gondolja, hogy mindennek úgy kellett történnie ahogy történt, hiszen emiatt lehet most az, aki.

"Elég gyakran eszembe jut, hogy milyen kislány voltam és csak azt látom, hogy ott állok egyedül a semmiben és senki nem segít. Nem feltétlenül csinálnék bármit is máshogy, hogy őszinte legyek. 

- mondta Melinda, aki talán egy dolgot üzenne gyerekkori énjének: legyen kicsit bátrabb.

Vér szerinti kötelékek

Melinda csupán egyszer találkozott vér szerinti édesanyjával és csak egy igazi nővérével tartja a kapcsolatot. Édesanyja halálakor tudta meg, hogy összesen tíz testvére, illetve féltestvére lehet, akik szintén államigondozásban vagy nevelőszülőknél nőttek fel. Zárkózott személyisége miatt nem szeretné tartani a kapcsolatot az összes testvérével, úgy érzi, a sportban megtalálta önmagát és azokat az embereket akik elfogadják őt.

"Mikor feljöttem Pestre, nagyon sok embertől megkaptam azt, hogy mennyire szép és különleges vagyok. Senkinek meg sem fordult a fejében, hogy én roma származású lennék, inkább néztek indiainak, arabnak, töröknek. Annyira beleültették a bogarat a fülembe, hogy nagyon kíváncsi lettem a vér szerinti édesanyámra, hogy elhatároztam, megkeresem" - mesélte lapunknak Melcsi, aki végül felkereste édesanyja otthonát és látva azt a mélyszegénységet, ahol ő élt megértette, hogy hálás lehet, amiért jobb sorsot szánt neki. "Nem váltott ki belőlem olyan érzéseket, hogy „hú, de jó, végre találkoztam az édesanyámmal”.