Szívszorítóan mesélt fia öngyilkosságáról a Jászai Mari-díjas színész

Tizennégy év kellett ahhoz, hogy Csuja Imre nyilvánosan is beszélni tudjon a tragédiáról. Bár környezetében eddig sem volt titok a szörnyű múlt, most a színész mások megsegítése miatt elevenítette fel a történteket.

Meghalt a fiam. Tizennégy éve történt, de még ma is beszélünk róla a feleségemmel.

"Elővesszük a régi fényképeit, felidéződnek az emlékek, amiket közösen, nagy vidámsággal éltünk meg. Iszonyú jó tanuló volt, imádta a magyart, a történelmet. Sportolt, jól focizott. Télen nagyokat szánkóztunk, színházba, moziba jártunk."

Aztán jöttek a dühkitörések, és azt hittük, mindez életkori sajátosság. Ma már tudom, hogy nem, de már késő

– mondta el a Best magazinnak Csuja, aki évekig önmagát hibáztatta a tragédia miatt. Gyanútlan volt, sem ő, sem felesége nem vették komolyan az apró jeleket, pedig többször elbeszélgettek gyerekükkel.

A fiú egy ilyen beszélgetés alkalmával mondta el, hogy nem akar élni. A szülők ekkor döntöttek úgy, hogy szakemberhez fordulnak segítségért.

"A nevelési tanácsadóba vittük ahelyett, hogy egy pszichiátert kerestünk volna neki. De azt se tudtuk, hova forduljunk” – magyarázta a színész, aki azt is elárulta, fia ugyan kapott beutalót a pszichiátriára, de sajnos nem várta meg, hogy segítsenek neki.

"Ami feldolgozhatóvá teszi ezt a tragédiát, az az, hogy a másik két gyerekünk azt mondja, nekik csodálatos gyerekkoruk volt."

Nem lehetett összeomlani azután, hogy elveszítettük Gergőt.

"Iszonyatos ürességet éreztem. Az ember tehetetlen, és ezt nem lehet feldolgozni ennyi év után sem."

Tizennégy éve mindennap ordítok magamban. Nincs annál borzalmasabb, amikor egy szülő eltemeti a gyerekét.