„Öt olyan szóval kérte meg a barátom a kezemet, hogy elbizonytalanodtam, hozzá akarok-e menni”

A vőlegényemmel nyolc éve vagyunk együtt. Összességében nagyszerű, stabil kapcsolatunk van, de nem tudok túllépni az eljegyzés okozta csalódáson

Nem kaptam szerelmi beszédet, vagy nagy gesztust, amikor megkérte a kezem, még csak nem is ereszkedett térdre. Nem mintha ez lenne a legfontosabb... Kempingezni voltunk, és az utolsó nap éreztem, hogy el fog jegyezni. De egész nap csak horgászni akart, ezért félrevonultam és több mint egy órán keresztül sírtam magamban, hogy mégsem történik meg

Ez kell, hogy boldog legyél!

Össze fogunk házasodni augusztusban, de nem tudok túllépni ezen. Elsírom magam, ha a barátaim gyönyörű eljegyzést kapnak. Csalódott vagyok, hogy soha nem fogom átélni azt a szerelmi gesztust, amiről egész életemben álmodtam. Ez az érzés elhomályosítja, hogy mit érzek iránta, pedig soha nem bánt rosszul velem. Nem akarom emiatt tönkretenni a kapcsolatomat, de nem tudom, hogyan tovább