Lelket is varr a mackóiba Kriszta: "Ha betölti a hivatását, akkor úgy öregszik, mint egy ember"

Különleges nyitott műhelyt üzemeltet Budapest 13. kerületében Kriszta, a macik szülőanyja: az arra tévedőket ő és Dezső, a biztonsági őrként szolgáló farmeres nagymedve várja. Ő a második legnagyobb méretű szőrpamacs, egyszer ugyanis rendeltek tőle egy 180 centis óriást. A Maciművek megálmodójának legidősebb darabja 1920-ból való. A különleges helyszínen a Fanny magazin munkatársa járt.

„Az arcukon múlik, mennyire élnek”

A személyes kötődésű macikat otthon tartja, ilyen például, amit a gyermekei varrtak neki. Kacagva meséli, hogy szerencsére a férje is olyan gyermek lelkű mint ő, és partner mindenféle bohókás dologban. Így aztán a szépen megágyazott franciaágyukon is díszeleg két plüssfigura. No, de hogyan is kezdődött Kriszta különleges szenvedélye?

"35 éves lehettem, amikor megláttam egy macis könyvet az antikváriumban" – idézi fel a kezdeteket. "Eredetileg logopédus vagyok, de akkor már gyurmakészítéssel foglalkoztam. Érdekelt a medve testének a felépítése, ezért néztem bele a könyvbe. Egy új világ nyílt ki előttem, amikor megláttam, hogy milyen sok jegy alapján különböztetik meg őket. Először csak gyűjtöttem őket. Varrni viszont mindig tudtam, hiszen a nagymamám varrónő volt. A mai napig megvan a fémgyűszű, amit tőle örököltem. Egyszer a kezembe került egy plüss mackó szabásmintája. Egy turkálóban talált barna kelméből el is készítettem. Így született meg az első szőrös „gyermekem”, 1998-ban, Barnusnak hívják."

Azóta több ezer maci került ki a díjnyertes alkotó kezei közül. Mindig arra törekszik, hogy élőszerűek legyenek, ami leginkább az arcuk megformázásán és a tekintetükön múlik. 

 – vallja be. "Már közel 50 ezer forintot is ajánlottak értük, de inkább itt hagytam őket a vitrinben. Valahogy olyan kedves lett az arcuk, nagyon szimpatikus, szerethető figurák."

„Őket lehetett nyúzni, sőt ágyba vinni”

Készített már reklámfilmbe és bábműsorba is figurát. Minden rendelés külön kihívás számára. Úgy fogalmaz, hogy az angyalok segítségével mindig szerencsésen alakultak a dolgai. Most már 25 éve foglalkozik macikkal, leginkább a mögöttük levő lélektan inspirálja.

"Ha egy maci betölti a hivatását, akkor úgy öregszik, mint egy ember, meggörbül a háta, hályogos lesz a szeme. Ettől lesz ő is családtag. Van egy száz év köröli macim, amit egy bácsitól örököltem. Tolmács volt, legalább hat nyelven beszélt. Ez a maci végigkísérte az egész életét. Az utolsó napjáig ott ült az íróasztalán. Hobbiként mindig is szerettem foglalkozni a pszichológiával. 

"Az 1900-as évek elején gyártották az első darabokat" – folytatja. "Azért lett sikeres játéktárgy, mert ember arányú és mozgathatóra készítették őket. Úgy lehetett vele játszani, mint egy babával, de nem kellett félteni. Abban az időben még porcelánból készültek a babák, törékenyek voltak. Csak vasárnap vehették elő őket a gyerekek, a szülők jelenlétében. A macit meg lehetett nyúzni, öltöztetni, sőt ágyba vinni. Ráadásul átvette a környezet, a család illatát, ezért is jelentett sokat a gyerekeknek. Van egy régi kép, amin a londoni bombázás elől menekítik a gyerekeket. Nagyon érdekes, hogy mindegyik a mackóját szorongatja menetelés közben."

„Úgy őrzöm a mintákat, mint egy génbankot” 

Kriszta számára természetes volt, hogy az unokáját, születése alkalmával egy saját készítésű mackóval ajándékozza meg. Ráadásul elrejtett benne egy levelet, amit a fiú majd a 18. születésnapján bonthat fel. Munkája során számtalan hasonlóan megható történettel találkozik. 

"Tartok workshopokat gyerekeknek és felnőtteknek is" – meséli. "Annyi érdekes emberrel találkozom ezáltal. Járt már itt díjnyertes filmproducer a családjával, bankár a gyermekével, nemrégiben táncosok jöttek, köztük egy japán lány, aki épp beleszeretett egy magyar fiúba. Gyűjtöm a visszajelzéseket, ezek az én kincseim. A múlt héten egy olyan anyukától kaptam levelet, aki minden gyermeke születése után, a kórházból idejött a csecsemővel és átvette az új jövevény számára készített egyedi macit. Megírta, hogy mennyire fontos ez neki, hogy mindhárom gyermeke mellett, az első pillanattól fogva ott van a saját macija, ami talán majd végigkíséri őket egész életükön."

"Amikor bekerültem ebbe a világba, szebbnél szebb mackókat lehetett kapni" – meséli. "Ha ma bemegyek egy ajándékboltba, szomorúan nézem, hogy mennyire megváltozott a kínálat. Más területen is, megszűnt a világban az a fajta szépség, ami korábban volt. Megváltozott a macik szabásmintája, rosszabb minőségű anyagokat használnak, valahogy nincs a figuráknak lelkük. Bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, hisz válságos időkben vagyunk. Bízom benne, hogy visszajönnek majd a szép mackók. Addig is missziómnak érzem, hogy az általam gyűjtött szép, régi, és kevésbé régi, de karakteres mackókat a múzeumomban megőrizzem, melyek ma már eltűnő értékek. A gyönyörű mackók szabásmintáit, mint egy génbankot, megőrzöm a következő időkre, az új generációknak."