Új életet kezdett a Péterhalmi-erdő remetéje, azt mondja: vége a hajléktalanságnak!

István, a Péterhalmi-erdő remetéje 14 évig élt hajléktalanként Budapest különböző részein - az utolsó 5 évben az erdőben. Mint mondta, korábban hétköznapi életet élt, de az élettársa kevesellte a fizetését, mert egy hét alatt elverte azt. A nő arra kérte akkor, hogy lépjen ki a munkahelyéről és keressen mást. István megtette, de menet közben kiderült: élettársa rendszeresen csalta is  - de akkor már nem volt visszaút, Istvánnak nem volt jövedelme. Nem tudott hová menni, de maradni sem akart kisfia hűtlen édesanyja mellett.

István lelépett, de nem volt hova menjen

Egy ideig budapesti padokon aludt. Majd egy jó ideig a XVIII. kerület egy temetőjében húzta meg magát egy hajléktalantársával együtt. Ott még meglátogatta exe és fia is, de azóta nincs kapcsolat közöttük, és István szerint ez így is van jól. Számára a Péterhalmi-erdő kínálta szabad élet éppen jól jött, ott 5 éve vert sátrat. Szerette, sosem félt, sőt a környékbeliek látogatták, társasága is volt. Ma a remete azonban új életet kezdett, tele van elképzeléssel és nem tart a visszailleszkedéstől sem.

Kapott ételadományokat, és alumíniumot gyűjtött

A környékbeliek ismerték és szerették. Néha pörköltet, lecsónak való háztáji paprikát, paradicsomot vittek neki, de mindenféle étellel ellátták. Nem éhezett, sőt szinte mindent megkapott az emberektől és a gondozóktól. 

Matracot, amin aludt, Bibliát és könyveket, amiket el is olvasott. Volt rádiója, ruhája, zseblámpája és patkánycsapdája, amivel 5 patkányt is fogott. Látogatói is voltak, egyszóval elvolt ott az erdőben. A napi betevőt alumíniumgyűjtéssel szerezte meg, abból elemet és egyéb apróságokat tudott venni. Egyszer viszont ismeretlenek felgyújtották a biciklijét és minden cuccát. "Az necces volt..." - mondja. 

Többen próbálták rávenni, hogy költözzön be szállóra, de egy ideig nem mozdult, inkább vállalta a fagyot is az erdőben. A közelmúltban azonban szemétszedési akció közben rátalált Kádár Tibor fideszes önkormányzati képviselő, aki másfél hét alatt elérte, hogy István új életet kezdjen. Beköltözött egy hajléktalanellátóba, ahol jól érzi magát. Minden nap istentiszteletre jár, Tibor ösztönzésére tüdőszűrésre ment, és ma már megvan a TAJ-kártyája is. Sőt, az első állásinterjúja is sikeres volt, hamarosan munkába áll. István tele van erővel és reménnyel, a Metropolnak azt mondta, hogy nem tart a kihívástól.