Óriási kamu, durván leleplezték Alekoszt

Nagy Alekosz olyan hittel képes mesélni a múltjáról szóló, kitalált történeteket, hogy még a leggyakorlottabb nyomozónak sem tűnik fel, hogy az orránál fogva vezetik. Hajdú Péterre is az vesse az első követ, aki első hallásra gyanút fogott volna, amikor a görög a Frizbi TV felvételén belekezdett a remekül felépített blődlibe. 

Ahogy arról a Bors is beszámolt a mese egyik főhőse maga Alekosz, míg a másik a olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar ökölvívó, Kovács Kokó István, akik a fáma szerint együtt bokszoltak a KSI-ben, valamikor a 90-es évek elején. Alekosz odáig ment a színezésben, hogy még az egyforma lakatmárkára is emlékezett, hiszen közvetlenül egymás mellett volt az öltözőszekrényük. Amikor hősünk látta, hogy Hajdú Péter bekapta a horgot, fokozta a tempót és elárulta, hogy annak idején az edzőik is csak onnan tudták megkülönböztetni őt és Kokót, hogy utóbbinak fülbevalója volt.

Nos, nem kell messzire menni ahhoz, hogy észrevegyük, a mese itt-ott sántít egy picit. Elég ha ránézünk Kovács Kokó István élettörténetére, különös tekintettel sportkarrierje kezdeti időszakára. A legendás ökölvívó ugyanis 1985-ben kezdett kesztyűzni az EVIG SE színeiben, majd átigazolt a Vasashoz. Ekkor még mindig csak 1988-at írtunk. Mire átléptünk a 90-es évekbe, Kokó már kétszeres országos bajnok volt és ezüstérmes a világkupán, majd két éven át a Bundesligában, a TSC Boxring Berlin egyesületében szerepelt és gyakorlatilag alig töltötte itthon az idejét, hiszen versenyről, versenyre járt szerte a világban. 

Persze ettől még lehetett a sportkarrierjének olyan rövid időszaka, mely éppen a rövidsége miatt nem került be a Kokóról szóló internetes szócikkbe, de nem volt. Erről magát Kovács Kokó Istvánt kérdeztük, akit Svájcban értünk utol. 

– Az a helyzet, hogy nagyjából arról sincs fogalmam, hogy ki is az a Nagy Alekosz. 

 És természetesen jól tudja, nem edzettem a KSI-ben – zárta rövidre a kérdést a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség korábbi főtitkára.

Nos, megesik, hogy egy történetet jobb, ha úgy mesélünk, ahogy megtörtént…