Drámai vallomás, Aradszky László menthette meg bátyját a kivégzéstől

Aradszky László bátyját, Andrást ugyanis itthon az ötvenes években halálra ítélték távoli unokatestvérük disszidálása miatt. András akkor a Népsportnál dolgozott újságíróként, de azzal vádolták, hogy ő segített rokonuknak elhagyni az országot.

„Először halálra ítéltek, majd tizenöt éves börtön lett belőle valahogy" nyilatkozta a Story magazinnak Aradszky András. „Se a szüleim, sem Andris sem tudott rólam másfél évig semmit. Hónapokig magánzárkában voltam, csak akkor derült ki, mivel vádoltak, amikor elkezdődött a tárgyalás. Hazaárulónak, rendszerellenesnek tartottak. Szerencsére a kivégzést megúsztam, de a fellebbezés lehetősége nélkül tizenöt évre ítéltek, majd a csolnoki szénbányába vittek. Lacit nem érdekelte, hogy örökre tönkreteheti a karrierjét, meglátogatott a munkatáborban. Később arra gondoltunk, emiatt nem adhatott ki lemezt tizenhat éven keresztül. Szabadulásom után néhány napot dolgoztam a szerkesztőségben, jöttek az oroszok, akik visszavittek volna a börtönbe. Akkor tudtam, hogy el kell hagynom az országot ötvenhat novemberében, akkor már nem tudtunk Lacival találkozni.

András végül kalandos körülmények között Svédországban kötött ki, majd 23 évig haza sem tudott jönni.

„Elkezdtem dolgozni egy északi bányában, majd elhelyezkedtem a megyei munkaerő-hivatalban, ahonnan igazgatóként mentem nyugdíjba - folytatta a szerető testvér. – Svéd feleségem lett, aki azért tanult meg magyarul, hogy majd a rokonaimmal tudjon beszélgetni. Akkor lett kicsit könnyebb, amikor Lacit először magamhoz ölelhettem. Az is csoda volt, hogy egyáltalán kiengedték hozzám, sosem felejtem el, az Isten véled édes Piroskámat nálunk gyakorolta. Utána már a feleségével, Évával jöttek ki hozzánk, utoljára hat évvel ezelőtt, a nyolcvanadik születésnapján járt nálam, de az internet óriási ajándék, azóta napi kapcsolatban voltunk.”