Őszinte vallomás: Lánya dugipénzéből élt Zalatnay Cini

Zalatnay Sarolta még mindig az ország legkeresettebb sztárjai közé tartozik, de még számára is gondot okozott az elmúlt másfél évben a megélhetés. Olyannyira, hogy lánya nélkül aligha vészelte volna át.

„Sokat segített anyagilag tavaly a Raktárkoncert, és hogy az A38-as hajón is felléptem, de így is hatalmas jövedelemkiesést okozott a járvány” – mondta a Borsnak Cini.

„Niki dolgozik, több terhet vett a nyakába, mint valaha, és még most is ő a családfenntartó. Egy koncertgázsi nem hasonlítható össze a fizetésével. Szerencsére nem vagyok egy luxuspipi, tökéletesen megfelel nekem, ha a lányom főz, és nem egy első osztályú étteremben étkezünk. Ha van egy farmerom, bőrgatyám, trikóm és tornacipőm, jól elvagyok. De meg kellett fontolnunk, hogy mire költünk” – mesélte.

Az énekesnő az anyagi nehézségeknél is rosszabbul viselte, hogy tehetetlen volt ebben a helyzetben.

„Másképp megyek ki a színpadra, és önfeledten tudok énekelni, ha nem azon jár a fejem, hogyan sakkozzam a számlákkal. Arról nem beszélve, a biztonságérzeten túl jó érzés, ha tudod, van a pénztárcádban húsz-, harminc-, ötvenezer forint, nem pedig folyamatosan azt számolgatod, mennyi pénz van a kártyádon, és azt mire kell beosztanod. Nem panaszkodni akarok, ez egy helyzet, amiből most már látjuk a ki­utat.”

Talán a legnehezebb az volt számára, hogy lánya segítségére szorult.

„Niki állandóan kinevetett, amikor vásárlás előtt álltam, és megkértem, hogy a dobozkájából adjon egy húszezrest. Mindig az volt a válasza, hogy minden rossz érzés nélkül csak vegyem ki, több mint húsz éven át én tartottam el. Mégis rosszul éreztem magam, mert világéletemben megdolgoztam az utolsó filléremért is.”

Cini sokat őrlődött amiatt is, hogy a hosszú kihagyás után kíváncsi lesz-e még rá a közönség.

„A korlátozások feloldása után nekem is beindult az életem. A múlt héten voltam tévéfelvételen, Sihell Ferryvel készítettünk két új dalt, hétvégén pedig Szlovákiában, csodálatos helyszínen léptem színpadra egy születésnapi retró partin. Az elmúlt hónapokban sokszor felmerült bennem, vajon kellünk-e még valahova, de ott ez az érzés azonnal elszállt, és visszanyertem az önbizalmamat. Egy hete a soroksári színházban megrendezett táncdalfesztivál díszvendége voltam, és rendkívül megható volt, mert ahogy be­mondták a nevemet, a közönség sikítozott. Várom a fa­lunapokat, ahol még több né­zővel találkozhatom.”