kulcsár edina
Annyi lélekjelenléte még volt, hogy mobiljával fényképet készítsen...
Olvasónk, Ágnes, mint sokan mások, rendszeresen látogatja elhunyt szeretteit a temetőben. Halottak napja után pár nappal, most vasárnap vitt először friss virágot szülei sírjához a Kozma utcába. Mivel a látogatás csak délután négyig lehetséges, zárt kapu fogadta. Ha már ilyen sokat autózott úgy gondolta, hogy nem adja fel és bekéredzkedett.
A gondnok nagyon kedves és készséges volt, zokszó nélkül beengedte. Amikor azonban a sírhoz közeledett, Ágnest furcsa érzés kerítette hatalmába. Tényleg egyedül vagyok egy temetőben? Próbálta elhesegetni a rossz gondolatait, de a pár száz méteres séta közben valami szokatlan, rémisztő motoszkálásra lett figyelmes.
Olvasónk nyugalmát megőrizve, elsőre egy apró, erdei állatkára gyanakodott. A nyugtalanító zörejek viszont egy jóval nagyobb élőlényt feltételeztek. Ágnes ekkor már konkrét halálfélelmet érzett minden porcikájában, majd hirtelen jött a felismerés:
A hirtelen megnyugvás mosolyt csalogatott a nő arcára, majd mobilját előkapva ezt a fotót készítette: