tóth gabi
Ilyen még soha nem volt. Ennyire fiatal festõmûvész képe még nem kelt el itthon ilyen gyorsan, ennyiért. De ki az a Nagy Boglárka? És mi köze világhírû festõnkhöz a Kossuth-díjas Gyémánt Lászlóhoz?
A legutóbbi BÁV árverésen Nagy Boglárka Szélfútta arab selyemköntös II. című képe lázba hozta a licitálókat. Sőt mi több, akadt, aki már arról beszélt, hogy akár világhírű is lehet az alig 24 éves művész.
De ki is az a Nagy Boglárka? Aki látja, hallja, nyomban a bűvkörébe kerül. Első pillanatban egy kislánynak tűnik, aztán meg egy magabiztos, határozottan előremenetelő embernek, aki szemmel láthatóan meg van győződve arról, hogy nem is olyan sok idő múltán akár az egész világ megismerheti a nevét. De erről a szilárd hitről meg olyan szerényen, már-már szemlesütve beszél, mintha még mindig az kisóvodás lenne, aki egy szép napon, csak úgy magától, hirtelen úgy döntött, hogy ő bizony festőművész lesz.
És itt még csak éppen elkezdődött a meglepetések sora. Mert hogy Boglárka egy 9 (!) gyermekes család legidősebb gyermeke. Egy igazi nagycsaládé, ahol nyolc kistestvér követte őt a sorban. De nem úgy volt, mint a mesebeli történetekben, ahol a legidősebb testvér afféle pótanyukája a kisebbeknek. Boglárka befelé forduló természete mindig is elütött a többi családtag zajosabb életörömétől.
Szülei hívő emberként vállaltak kilenc gyereket. Sportolt az összes gyerek és sportolt korábban Boglárka is. Aki ma is örül annak, hogy ezek az évek megedzették, ütésállóbbá tették. Bár a családban soha senki nem volt művészember, mégis elfogadták a kissé különc, befelé forduló kislány ilyen irányú érdeklődését. Ha nem is értették, azért mindenben támogatták. Mehetett a rajzszakkörbe bátran. Legfeljebb csodálkoztak, hogy már óvodás korában, 5 évesen kerek-perec kijelentette, hogy ő bizony festőművész lesz, bármi áron.
A szülei persze néha még ma is felsóhajtanak:
Kislányom, hát hogy
fogsz te ebből megélni?
Na persze a híres árverés után, amikor 180 ezerről megnégyszereződött Boglárka képének az ára, amikor versengtek érte a licitálók, talán már enyhültek a kételyek.
Amúgy Boglárka ma is erőt adó sugallatként emlékszik vissza édesapjának egy kis bejegyzésére a réges-régi emlékkönyvben. „Bogicám, Győztes legyél! Apa !”
Egy interjúban Boglárka száján kicsúszott a következő mondat:
„Törtem már össze néhány férfiszívet...”
Ezt is őszintén, szerényen, nagyokat pislogva, kislányos bájjal mondta, de mégis csak volt némi büszkeség ezekben a szavakban. Amikor felidézzük a dolgot, zavartan nevet. „Persze én is csak egy hiú nő vagyok, jólesik, ha nem marad hatás nélkül a megjelenésem.”
Ki tudja, hogy ez a kislányos, mégis nőies báj játszott-e szerepet abban, hogy évtizedek után először őt fogadta újra tanítványként világhírű, Kossuth-díjas festőnk, Gyémánt László. Sokak szerint a Boglárkával töltött idő, a közös munka, sőt egy közös kiállítás hozta vissza az életkedvét a művésznek, aki fiatal felesége elvesztése után nehezen találta a helyét. A műteremben aztán, kis idő múltán végre úgy szólt festés közben a dzsessz, mint régen, s előkerült az a legendás whiskys üveg is… Boglárka ma is úgy beszél Gyémánt Lászlóról, akár egy atyai jó barátról. S örül, hogy mestere a magánéletében is újra megtalálta a harmóniát egy régi tanítványa oldalán, akivel azóta össze is házasodtak.
A kérdésre, hogy ha sok ezer óriásplakáton mutathatná meg a világnak ki is az a Nagy Boglárka, mit mondana, üzenne magáról, különös választ ad.
„ Régóta kacérkodok a gondolattal, hogy összeszedem a bátorságom és három szót magamra tetováltatok.
Ezt a három szót írnám ezekre a plakátokra is: AMOR, ARS, LIBERTAS. Szerelem, Művészet, Szabadság. Ebben a három szóban benne van az egész életem.