kulcsár edina
Szinte teljesen kihasználatlanok a BKK hajójáratai a Dunán. A gyakran teljesen magányosan utazó bérleteseknek az lehet az érzésük: saját hajót, személyzetet kaptak...
Értjük mi, hogy már a metró is csiga lassúnak számít, amikor reggel 7-kor az ágyban fekve azt rakod össze, hogy érsz be kilencre a munkahelyedre, de néha érdemes mégis kicsit korábban kelni. Egyrészt, mert az embert feldobja, ha valami eltérőt próbál ki a megszokottól, másrészt mert akkora király leszel a kollégák előtt (meg a Facebookon), hogy kit érdekel az egy órával kevesebb alvás.
Ha budapesti tömegközlekedésről van szó, az ember alapból csak a "BMV"-ben gondolkodik, de a buszon, metrón, villamoson kívül mi adunk egy menőbb tippet. Négy éve vonta be a BKK a Dunát is a közösségi közlekedésbe, azóta hajóra is használhatjuk a bérletünket. Mi például most próbáltuk ki először, és a Boráros tér - Árpád híd (Népfürdő utca) távot választottuk.
Szóval miután a hajózási főszezon még a kanyarban sem látszik, gondoltuk, lesz helyünk, de hogy az egy óra tíz perces út felén rajtunk kívül egy teremtett lélekkel sem találkozunk, azt álmunkban sem gondoltuk. Jó, tényleg nem csak mi voltunk, a kapitányon kívül a jegykezelő-takarító-bárpultos-gépész és az épp betanuló kikötőember is ott sertepertélt a környéken.
Szóval a gazdaságos kihasználás szónokai ne ide szervezzék éves rendes tisztújító közgyűlésüket, de mindenki másnak baromi jó érzés egy egész hajó egyetlen utasának lenni. Pláne, hogy a reggeli kávénkat is megihatjuk itt, sőt, mivel wifi is van, akár a munkánkat is elkezdhetjük utazás közben. Értjük mi, hogy soknak tűnik az az egy óra tíz perc, amíg ezt az utat megtesszük, főleg ha tudjuk, metróval ez maximum 20 perc.
Az ingyen szót csak a BKV-bérletes budapestiek vegyék magukra (vagy azok, akiknek 24 órásnál hosszabb utazásra jogosító jegyük van, mindenki másnak 750 forintot kell fizetni egy hajókázásért). A menetrenddel kapcsolatban érdemes itt körülnézni, de körülbelül óránként azért jön egy hajó.
Az élményen kívül viszont még egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha azon filózunk hajóval menjünk-e a melóba. A sárga irigység faktort, ha ugyanis posztolunk egy képet a Facebookra, az tuti, hogy mindenki azt hiszi, mi vagyunk az élet császárai.