A Korda házaspár érzelmes vallomása: már nem megyünk sehová

Bár rengeteg gyönyörű emlék kötötte a Korda házaspárt velencei luxusházukhoz, nemrégiben mégis kénytelenek voltak túladni rajta. Azt gondolnánk, nehéz szívvel váltak meg tőle, ám nem ez a teljes igazság.

Túl kellett adni a házon. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy megőrizzük az egészségünket. Nagyon sok volt már nekünk a mindennapi ingázás.

"Nem vagyunk szomorúak, mert tudjuk, hogy most valaki más nagyon boldog vele. Õszintén szólva én igazán otthon mindig is itt, a villában éreztem magam, hiszen nagyon sokat güriztünk érte Gyurival. Együtt építettük fel huszonöt évvel ezelőtt, és tizenhét évig nem éltünk benne. Most végre újra hazatértünk” – kezdte a %RIPOST%-nak Balázs Klári.

Most ezt a kicsit huszonöt év után felújítjuk. Ez olyan, mint a generálozás: Gyuri bácsit is fel kell újítani, meg a házat is

– vágott közbe viccesen Korda György, akitől újfent Klárika vette át a szót. Bevallotta, miért nem volt nehéz elengedniük egykori otthonukat.

„Amikor megtudtuk, ki az illető, aki megkívánta a házunkat, nem esett nehezünkre túladni rajta.

Én már aznap éjjel elkezdtem csomagolni. Bevallom, nagyon menni akartam.

"Két hét alatt összecsomagoltunk: négyszáz négyzetméterből háromszázba jöttünk. Hát ez sem kicsi” – magyarázta Klárika, aki hozzátette, olyasvalaki vásárolta meg ingatlanukat, aki hónapokon keresztül kutatott utánuk.

„Egy üzletember hónapokon keresztül kereste a kapcsolatokat, hogy hogyan tud hozzánk eljutni. Õ mindenképpen a Velencei-tó partján szeretett volna házat venni. Már tévében látta különböző műsorokban, így kívülről-belülről ismerte a lakást. Végül pedig egy közös ismerős hozott össze minket. Nagyon szerettük a házat, de örülök, hogy olyasvalaki vette meg, aki megbecsüli. Ilyen például az egyik házunk, amit nyolc-kilenc évvel ezelőtt Kóbor János vett meg.”

Klárika nagyon boldog, hogy ismét budapesti villájukban élhetnek. Azt mondta, innen már esze ágában sincs továbbállni.

Innen indultunk és ide tértünk vissza. Innen már nem megyünk sehova, ez egészen biztos

– mondta Klárika, aki azt is elárulta: régen, amikor elköltöztek a villából, hónapokon keresztül minden egyes nap sírt, annyira nehezen tette túl magát rajta.