kulcsár edina
Napok óta megint attól hangos a média egy része, hogy Jáksó László mûsorgyártó cége festményeket kölcsönzött néhány hétre. Azt már kevesen teszik hozzá, hogy miért...
Arról meg már végképp nem esik szó, hogy a világ minden valamirevaló nagyvárosában, például a szomszédos Bécsben ez mindennapos dolog. Orvosi rendelők, irodák, de persze kicsit módosabb magánszemélyek is gyakran bérelnek vagy kérnek ki hosszabb időre festményeket, műtárgyakat.
Az osztrák fővárosban bárki már havi 2,5 euróért, vagyis 7-800 forintért(!) bérelhet képeket a városi képtárból, majd felakaszthatja otthon a falra. Akár négyet is elvihet egyszerre.
Bécsben ez már 1979 óta így működik. Akkor alakult meg ugyanis német mintára a bécsi Artothek, ami lehetőséget ad a bécsi lakosoknak arra, hogy közeli kapcsolatba tudjanak kerülni a művészettel. Több mint 1700 grafika és festmény kölcsönözhető (a teljes gyűjtemény mintegy 30 ezer darabot tesz ki), bőven van miből válogatni.
Az Artothek a bécsiek körében rendkívül népszerű, átlagban
12 500 kölcsönzés van egy évben.
Nem olyan régen még arról panaszkodott az Index, hogy nálunk miért nincs ilyen kezdeményezés.
Nos van, csak legfeljebb a média munkatársai nem ismerik pontosan. A nagy visszhanggal előadott eset egyáltalán nem egyedi, ez a hivatalos listán is tanulmányozható. Már van rajta hetvenvalahány ezerért bérbe vett festmény is. Hogy többnyire inkább cégek és nem magánszemélyek bérelnek nálunk képeket, az talán nem a sokszor pofozózsákként használt Jáksó László hibája.
Aki ráadásul szintén nem magánszemélyként, hanem műsorgyártó cége nevében kölcsönözte ki a festményeket.
Egy reklám forgatására. De mi ebben a bűn, miért kell ekörül csak azért is botrányt kavarni?
Eltűntek a festmények? Nem.
Megsérültek a képek? Nem.
A forgatás végén visszakerültek a helyükre. Ennyi.