Krausz Gábor
A Kozmix énekese az egyedülálló apaságról mesélt. Lányi Lala elmondta, hogy édesapja mintáját követve igyekezett jó példát mutatni gyermekének, valamint arról is mesélt, hogy mennyi lemondás kellett ahhoz, hogy a gyermeknevelés az előtérbe tudjon kerülni.
Lányi Lala fia, Beni édesapja szárnyai alatt cseperedett, még annak ellenére is, hogy a gyermek édesanyjával máig jó viszonyt ápolnak. Az énekes mindig is természetesnek vette, hogy gyermekük felügyeleti jogai nála vannak, ezért soha nem várt elismerést. Komoly példakép magasodik az énekes felett, hiszen Lányi Lala édesapja – igaz csak rövid ideig volt élete része – tanításai máig kísérik a Kozmix énekesének mindennapjait.
„Édesapám számomra nagyon sokat jelentett és a mai napig is rengeteget. Egy olyan ikon, egy olyan példakép, aki meghatározta úgy a gyerekkoromat, ahogy a napjaimat ma is. Úgy adott mintát – még a gyereknevelésben is –, ami egy igazi ajándék… Egyszerre jelenti az óriási hiányt is, hiszen édesapám számomra nagyon korán hagyott el bennünket. 17 éves voltam akkor. Kicsit voltam haragos amiatt, hogy befejezetlenül maradtam” – kezdte Lányi Lala, aki soha nem tiltotta gyermekét annak az édesanyjától.
Én soha nem mondtam olyat a fiamnak, hogy ne legyél az édesanyáddal. Hát – már bocsánat –, de mi ez a butaság kérem? Ki az, aki ilyet mondana? Én nem tudtam megérteni azokat a szülőket, akik ezzel hadakoznak és használják a gyereket, tolják maguk előtt vagy éppen húzzák maguk után. Beni ráadásul olyan elképesztő intellektussal rendelkezik, a kis rezgéseket ő veszi, nagyon érzékel mindent maga körül, hogy ő azonnal átlátna a szitán
– mondta a Kozmix énekese, aki számára fia a mindennapi motivációja is egyben.
„Apaként ez az a dolog, amiben szerintem mi férfiak, vagy az emberek úgy általában képesek vagyunk emiatt úgy erőt venni magunkon, hogy holnap tudunk jobb emberek lenni, mint amilyenek ma vagyunk. A fiunkért, a gyermekünkért szerintem képesek vagyunk önmagunkon is túlnőni” – tette hozzá Lányi Lala, aki nem viselte jól, hogy miután elvált a feleségétől és magához vette Benit, piedesztálra emelték.
Engem borzasztóan zavart mindig is, amikor egyfajta áldozatként vagy hősként ünnepeltek. Emiatt sokszor vissza is vonultam, akár a szerepléstől is, mert abban a szerepben nem akartam tetszelegni. Én mindvégig azt éreztem, hogy semmi mást nem teszek, mint ami a feladatom. Én attól pironkodtam inkább, hogy miért emelik ezt ennyire fel. Mi van akkor, ha hibázok, ha valamit elrontok? Emögött nem is kell semmit keresni, csak a ráció, az ész volt. Azt gondoltam, ahogy egzisztenciálisan, úgy a felelősségvállalási képességben is én voltam abban a helyzetben, hogy a legjobbat így fogjuk tudni a gyerkőcnek adni. Ebben nem volt igazából sem érdekellentét, sem ellentmondás, meg tudtunk egyezni. Ez volt talán a legfurább. De akkor talán szokatlanabb volt, sokkal kevesebb ilyenről lehetett hallani, de azóta már hallottunk pár ilyet. Ott át kellett nekem kapcsolni. Azt mondtam, hogy jó, kicsit visszalépünk a zenétől, ebből-abból, átrendezzük az életet. Nyilván nem tudtam teljes mértékben, hogy mire vállalkozom
– mondta Lányi Lala a Palikék világa Három igazság című podcastben.