Judy már elfogadta a tényt, hogy lánya nem fog egyetemre menni

Pont a gyermekemet próbálom összeszedni, mert különórára kéne, hogy menjen. Öt perce még fent volt, de most tuti biztos, hogy azért aludt be, hogy ne kelljen különórára mennie. Cselesen nyomja. Ezen túl is minden este itt ülünk vele az asztalnál vele és tanulunk. Addig nyüstöljük, amíg meg nem csinálja. Amikor pedig sikeres a suliban, és jó jegyet hoz haza, el van szállva magától, hogy ő milyen ügyes. Teljesen a saját érdemének gondolja a dolgot. Közben mi meg gyomorideggel görnyedünk az anyag felett vele. Nekem mindig azt mondja anyukám, hogy ő sosem ült le velem tanulni, le sem ellenőrizte a házam. Megcsináltam, megvolt, ha nem, akkor nem

13 éves múlt, én pedig kezdek már teljesen kiborulni. Próbáljuk komolyan venni, csak ő nem akar minket. Jó, de melyik gyerek veszi komolyan a ilyenkor az életet? Lassan eljutok oda, hogy a zsebpénzéből fogom levonni az elmulasztott különórákat. Muszáj jól tanulnia, főleg így, hetedikben. Lassan középiskola. Nyilván azt tudjuk, hogy Maja egyetemet nem fog végezni, mert egyszerűen nem mozgatja őt ez a dolog. Sok olyan barátom és barátnőm van, akik ragaszkodnak a felsőoktatáshoz, én pedig csupán arra vágyom, hogy Maja boldog ember legyen