„Nem kell berúgnom ahhoz, hogy színpadra lépjek” – 2003 óta nem iszik Takáts Tamás

Takáts Tamás szinte biztos benne, hogy a koronavírus még sokáig velünk lesz, ezért igyekszik megtanulni, hogyan tud együtt létezni a vírus az emberiséggel. A hite bizakodóvá teszi, a kreativitása pedig segíti, hogy folyamatosan dolgozzon.

Az oltatlanok kimaradnak

„A pandémia eleje nekem nagyon pozitívan indult. Annyit dolgoztam előtte, hogy kezdetben nagyon jól esett a pihenés” – mesélte Takáts Tamás, hozzátéve, hogy most már azonban kezd hosszú lenni a vírusidőszak.

„Nyáron javult a koncerthelyzet, de most megint belassult, aminek egyik oka, hogy sokan nem hajlandóak elmenni oltatni, így jelentős számú eseményről kizárja őket a törvény. Nálam ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a Karthagóval kevesebbet lépek fel, a Takáts Tamás Blues Band pedig kisebb közönség előtt.”

Nem állt le

„Én végig dolgoztam ezt az időszakot, de ezzel így voltunk mind, hiszen mi alapvetően elég kreatívak vagyunk, én végig stúdióztam. Én egyébként mindig motivált vagyok. Izgalmas dolgok készülnek most is” – mesélte Tamás, aki két nagylemezen is dolgozik.

Élni kell

Amikor a Metropol arról kérdezte Tamást, hogy hogyan éli meg a vírushelyzetet, egy kevésbé derűlátó, de megoldást kereső választ adott.

„Őszintén szólva a helyzettel kapcsolatban nem nagyon vagyok optimista. Évekig itt lesz velünk a koronavírus, de azért bízom az Úrban, hogy megment minket. Az élet azonban nem állhat meg. Hosszú ideig velünk lesz a vírus, ezért meg kell tanulni együtt élni vele” – árulta el Karthago tagja, aki igyekszik mindent megtenni, hogy ez az „összeszokás” könnyebb legyen.

„Én egyébként stúdióba is úgy megyek, hogy mindent megteszek, amit tudok. Háromszor be vagyok oltva és hordom a kis 'álarcomat' mindig” – viccelődött, és hozzáfűzte, hogy neki könnyű dolga volt a korlátozások idején.

„Könnyű annak, aki szereti a feleségét. Mi nem mentünk egymás agyára, mivel nagyon szeretjük egymást.”

A hit és az alkohol

Takáts Tamásnak hosszú éveken keresztül a buli szerves része volt az iszogatás. Ma már ezt el sem tudja képzelni.

„A magyar társadalom át van itatva az alkohol szellemével. Nincsen úgy vendégség, hogy ne kerülne elő egy kis alkohol. Zenészként pedig azonnal eléd teszik. Nagyon nagy tudatosság kell hozzá, hogy nemet mondj„ – mesélte Tamás. „Egyszer láttam magamról egy felvételt. Össze-vissza beszéltem és ekkor azt éreztem, hogy ezt így nem lehet. Meg kellett állni” – ismerte el Tamás, aztán 2003-ban a zenész meg is tért és onnantól az egész élete gyökeresen megváltozott.

„Ma is hívő vagyok, de nem vagyok vallásos. A vallásosságban számomra van egy áthallás. Vallásos az, aki betart bizonyos korlátozásokat, de amint nem figyelik, vágyik rá, hogy megszegje és ez megjátszós. A hit belülről jön és nem is vágysz a bűn elkövetésére emiatt, mert nem az a tudat hajt, hogy nem szabad megtenni. Egyszerűen nincs meg a vágy sem.”

“Hogy fogok tudni így énekelni?”

„Amikor a koncert előtt visszautasítom az alkoholt, megkérdezik, hogy fogok tudni így énekelni. Olyankor csak annyit mondok, hogy nekem nem kell berúgnom, ahhoz, hogy színpadra menjek. Aztán az első negyed óra elteltével már nincs kérdés. Látják, hogy emelkedett a színvonal és még nagyobb energiával lépünk fel, mint korábban. Amit a színpadon csinálunk, azt részegen nem lehetne megcsinálni.”