SZTÁRDZSÚSZ

Különös félrelépés után született Bálint György

Az ország kertésze közel 101 éven át volt köztünk, élete pedig igencsak eseménydúsan telt. Sorozatunk első részében Bálint György boldog gyermekkoráról írunk, az összetartásról, ami a családjukat jellemezte minden helyzetben.
  • Szerző: e.j.

Bálint György 1919. július 28-án született Gyöngyösön, Braun György néven. Saját visszaemlékezése szerint élete első húsz éve a legnagyobb boldogságban és gondtalanságban telt, ami megalapozta a későbbi nyugodt, megfontolt természetét.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Szeretetteljes családi légkörben nőtt fel, ahol egyszerre négy nő is körülrajongta: az édesanyja, a házvezetőnőjük és két nővére, akik több, mint tíz évvel idősebbek voltak nála, így örömmel ajnározták a kis Gyurit.

Fotó: Markovics Gábor / Ripost

Pedig a fogantatása körülményei az akkori kor szokásaihoz képest is rendhagyóak voltak. A császári és királyi hadsereg beköltöztetett hozzájuk egy huszártisztet, akit az egész család – a szülők és a két nővér – hamar megszeretett. Az édesanya, Rozália sokat szenvedett amiatt, hogy a sokat betegeskedő férjét, Izidort az orvos eltiltotta a nemi élettől. A csinos, vörös hajú asszony rövid viszonyba keveredett a huszártiszttel, ebből a flörtből fogant György. Rozália azonban tisztességes asszony volt, amikor megtudta, hogy állapotos, közölte az igazságot a férjével és a tiszttel, akit nem sokkal később más városba helyeztek át az ezredével.

Braun Izidor megbocsájtotta a feleségének az affért, és felajánlotta neki, hogy amennyiben fiút szül, a gyermeket magáénak fogadja, és sajátjaként szereti majd.

„Anyám – ahogy nekem később mesélte – megköszönte apám döntését, azt, hogy nem kell szégyenkeznie a környezete előtt amiatt, hogy egy idegentől fogant gyermeket hoz a világra. Igazán mondhatom, kevés embernek, kevés gyereknek volt olyan jó apja, mint nekem. Mind a mai napig őt érzem édesapámnak, és nem tartom nevelőapámnak” – emlékezett vissza a Bálint gazda – A százéves kertész című, 2019-ben megjelent könyvében.

A falubeliek nem tudták meg soha a fogantatás igazi körülményeit, Braun Izidor ugyanis a születésekor rögtön a nevére vette a kisbabát. Maga György is csak a második világháború alatt szerzett tudomást az ügyről, amikor az édesanyja elárulta neki a családi titkot, és megmutatta neki a vér szerinti apja fényképét. A lelkére kötötte, hogy a nővéreinek soha ne mondja el az igazat, és ő sem volt hajlandó több részletet elárulni a huszárról, csak a nevét: Kubinyi Arisztidnek hívták, és hiába kutatta őt később György, soha nem bukkant a nyomára.

Annak ellenére, hogy nem volt köztük vérségi kötelék, Braun Izidor és fia között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki. A középbirtokos Izidor nem várt sokáig: György még alig töltötte be a harmadik életévét, apja máris kivitte magával a határba megmutatni, hogyan metszik a szőlőt, hogyan érnek a magok a búzakalászban...

„A mai napig emlékszem arra, amikor apám letépett egy búzaszálat és megmutatta a kalászt, hogy milyen szép sorrendben állnak benne a magok. (...) Mi nagyon jó kapcsolatot tartottunk fent, habár tény, hogy szigorú szabályok szerint éltünk. Mindennek megvolt az időpontja, az ébredésnek, a lefekvésnek, az étkezéseknek. Apám elvárta, hogy minden nap, vacsora közben mondjunk valamit, ami szép és jó volt a napunkban” – emlékezett vissza 2016-ban, Joshi Bharat műsorában az ország kertésze.

A kis Gyuri sorsa tehát hamar eldőlt: apja azt akarta, hogy az ő szakmáját vigye tovább, de ez egyáltalán nem volt kényszer a kisfiú számára. Gyermekkora óta tudta, hogy növényekkel szeretne foglalkozni, a korai éveiben szerzett tapasztalatok meghatározták a jövőjét, és az ország egyik legsikeresebb kertészmérnökévé tették őt.

Következik: A második világháború és a zsidóüldözés – Bálint gazda megszökött a koncentrációs táborból!

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?