Kulcsár Edina: Azonnal bevállalnám a másodikat is

%RIPOST%: Mi is gratulálunk a kis Medoxhoz! Milyen baba?

Kulcsár Edina: Óriási szerencsénk van, mert nagyon nyugodt baba - eddig legalábbis! Medox még picike, igazából most kezdjük átlátni a dolgokat, de semmi okunk a panaszra. Korábban többször hallottam, hogy mennyire nehéz az első pár hét, mert nem alszanak, folyton sírnak, hasfájósak... De ezek szerencsére nincsenek jelen a mi életünkben.

A fiam igazi kis tünemény.

%RIPOST%: Hogyan telnek az éjszakák? Sokszor kelsz fel?

K.E.: Változó. Az első éjszakán tizenöt percenként felkeltem. Ez a császármetszés után nem volt leányálom. A második éjszakától kezdve átlagban a legrosszabb három-négy alkalom volt, akkor két óránként keltem. Most az utóbbi pár napban már csak egyszer.

Tényleg minden tökéletes.

%RIPOST%: Természetes úton szeretted volna világra hozni a kisfiadat, de végül nem így alakult. Hogyan érintett téged?

K.E.: Nagyon vártuk, hogy beinduljanak a fájások. Sokszor voltak is jóslófájásaim, de egyik sem volt annyira erős, hogy elinduljunk a kórházba. A végén már mindennap mentem vizsgálatokra. Alapvetően nem vagyok ijedős típus, mindennel ki vagyok békülve, és természetesen nem az volt a cél, hogy a saját magam elvárásának megfeleljek, és mindenképpen természetes úton hozzam világra Medoxot, hanem az volt a legfontosabb, hogy biztonságban és egészségesen jöjjön világra. Amikor kiderült, hogy arcfekvéses, a doki egyből hívott, hogy másnap reggel hétkor császározunk. Igazából nem is nagyon volt időm feldolgozni. Én valahol örültem, mert vártam a nagy találkozást és azonnal meg tudtam barátkozni a ténnyel. Csuti teljesen bestresszelt, őt jobban megviselte a tény, mint engem.

%RIPOST%: Milyen érzés volt magadhoz ölelni a kisfiadat?

K.E.: A mellkasomra rakták a picit, de nem tudtam rögtön megölelni. Mindkét kezem ki volt kötve, az egyikből az infúzió lógott, a másik kezemen folyamatosan a vérnyomásomat mérték. Bevallom, ezt másképpen képzeltem el. Alapvetően nagyon jó élmény volt, és nem is úgy jöttem ki a műtőből, hogy már nem akarok soha többet szülni, hanem pont ellenkezőleg: annyira csodálatos dolog új életet adni , hogy simán bevállalnám azonnal a másodikat is. Miután kitoltak a műtőből egyből megfogtam Medoxot, ez az érzés leírhatatlan.

%RIPOST%: Minden simán ment, néhány nap után elhagyhattátok a kórházat. Cicátok, Joy jól fogadta az új családtagot?

K.E.: Két éjszakát voltunk bent. Furcsa, de nagyon jó érzés volt hármasban belépni az ajtón. Joy nagyon édes! Egyelőre messziről nézegeti. Amikor Medox alszik, akkor kicsit közelebb merészkedik hozzá. Folyamatosan figyeli, de nem megy oda, és nem fekszik mellé. Mondjuk, ezt nem is szeretnénk. Azt gondolom, hogy ez idő függvénye. De természetesen Joy-jal is sokat foglalkozunk, mert nem szeretnénk, hogy féltékenység legyen.

%RIPOST%: Lehet, még korai a kérdés, de látszik már, hogy kire hasonlít a leginkább a családból?

K.E.: Senkire. Fogalmam sincs. Egyébként a mamám pár napja hozta át az újszülött képeimet, és ezeket látván inkább rám. Már nyitogatja a szemeit is, de tényleg nem sikerült rájönnünk, hogy kinek milyen vonásait örökölte.

%RIPOST%: Te mindig pezsegsz, most hogyan bírod munka nélkül?

K.E.: Tulajdonképpen nem kell bírnom, rengeteget segítséget kapok. Medox pedig annyira jó baba, hogy még a munka is belefér mellette. Fura kimondani, de amióta anya vagyok, teljesen megváltozott az életem. Eddig minden a munkáról szólt. Most pelenkázok, szoptatok, takarítok, mosok és az otthoni teendőket csinálom meg. Ez más terep, de ezt is nagyon élvezem. Persze azért hiányzik a munka. Bár hozzáteszem, itthonról is sok mindent meg tudok oldani, és még dolgozgatni is tudok.

%RIPOST%: Minden babaholmit sikerült időben megvásárolni?

K.E.: Viszonylag korán beszereztünk mindent. Kialakítottunk egy kis babasarkot Medoxnak, amit egyébként nem használunk még. A császármetszés miatt azért még fájdalmasabb és körülményesebb is a felkelés. Van egy babaöblünk, amit a franciaágyunkhoz csatoltunk, így a fiam most mellettem fekszik, és bármikor, ha nyűgös, rögtön magam mellé tudom húzni. Nagyon praktikus. De amint könnyebben mozgok, birtokba veheti a kiságyát.

%RIPOST%: Csuti felnőtt a feladathoz?

K.E.: Teljesen. Mindenben segít, éjszakánként is mindig fel akar kelni velem, de már többször mondtam, hogy pihenjen, megoldom egyedül. Igazából olyan, mint egy "kis kukta": mindig a kezem alá dolgozik. Abszolút felnőtt a feladathoz, nagyszerű édesapa.