Fábry beszól a jobboldalnak

Nem adja be egykönnyen a derekát, ha a bulvár kér öntől interjút.

Az ellenérzésem öröktől való, és már az RTL-es időkben sem volt könnyű rávenni egy-egy megjelenésre. Csak hogy ott nem egyedül voltam a buliban és figyelembe kellett vennem bizonyos érdekeket. A bulvár mindig a magánéletemre kíváncsi, és én abból a lehető legkevesebbet akarok megosztani a külvilággal. Ez persze most is így van, úgyhogy jó előre figyelmeztetem, hogy ebben a tekintetben csínján bánjon a kérdésekkel.

Ön sosem volt kíváncsi a sztárok titkaira?

Ha a kezembe akad egy cikk Paul McCartney ügyeiről, azt elolvasom, de ezzel nagyjából be is fejeztem. Szóval alkalmanként magam is lehetek pletykafogyasztó.

Ebből azonban nem következik, hogy szerepelni is szeretnék, mint a pletyka tárgya, főleg az elszenvedője nem akarok lenni.
 

Gondolom, azt azért észrevette, hogy megszólalnia sem kell ahhoz, hogy címlapsztori legyen.

. Mondjuk úgy, hogy már beletörődtem. Hiszen ha mérlegre teszem, hogy mennyi örömet hozott az életembe az ismertségem, és mennyi bosszúságot okoztak a pletykák, akkor még mindig az öröm van jókora túlsúlyban.

Kislánya születése után, különösen nagy lett az érdeklődés, hiszen mindenki le akarta fotózni a picit. De ezt is kivédte…

Ez az időszak tényleg a legrosszabbak közül való. Rengetegen ólálkodtak a házunk körül.

Néha már arra is gondoltam, hogy fogom a slagot és egy jól irányzott vízsugárral, elintézek néhány kamerát.

Persze, ha megteszem, azzal csak azt érem el, hogy másnap címlapokon virítok, és még számíthatok néhány perre is. Egyébként, ha belegondolok, egészen jól megúsztuk azt az időszakot, pedig minden eszközt bevetettek a médiamunkások. Az újságírók a faluban keresztbe kasul érdeklődtek, de kis közösség vagyunk, így szerencsére az emberek nem fecsegnek.

„A humor nem munka”

Jelenleg a Rádiókabaré legújabb felvételén vagyunk és volt alkalmam meghallgatni a rögtönzött beköszönőjét. Ebben, ha csak néhány poén kedvéért is, de beengedte a hallgatóságot az intimebb szférájába. Nem egyszerűbb egy családi fotózás valamelyik magazinban, mint elviccelni mondjuk egy orvosi beavatkozást?

Azért igazi intimitásokat nem fecsegek ki. Bár olvastam már cikket egy-egy előadásom után, és valóban leírtak olyanokat, amit most említett… Nyílván én olyan történetet mondok el, ami velem esett meg, és ezek ideális esetben viccesek is.
 

Van olyan, hogy az agya kikapcsol és nem a poént keresi?
 

Nincs! Az nem jó! Nekem ez egyébként sem munka, mert egyszerűen

úgy vagyok bekötve, hogy amiben humor van, azt én megtalálom. Nekem ez nem munka, inkább a lételemem.

Előfordul, hogy mire papírhoz és tollhoz jut, elfelejti azt, ami korábban az eszében jutott?

Régen egyáltalán nem voltam felejtős. Most már megesik, de igazából csak címszavakat rögzítek, és ez is inkább azért kell, hogy fegyelmezettebb legyek.

Újjáéleszti a rádiókabarét

A beszélgetésünk közben már többször felpattant, és be-bekukkantott a kabaré felvételére. Ez az új szerelem?

Abszolút! A rádiókabaré egy hőstörténeti legenda! Bár tisztában vagyunk vele, hogy azt a nimbuszt, amely a fénykorában övezte, mi már nem hozhatjuk vissza, de visszahozhatunk valamit belőle. Ez egy olyan álom, amiért érdemes dolgozni. Ugyanakkor meglepően sok ember háttérrádiózik a nap bizonyos időszakában. Most az is a célunk, hogy szombat délutánról átkerüljünk egy méltóbb idősávba. Január óta most volt az első felvételünk, és az sem szokásos, hogy a szezon április végén kezdődjön, de most ez van. Az újdonság viszont az, hogy nem megyünk nyári szünetre. Folyamatosan friss kabarék készülnek majd, és nem csak ismétlésekkel jelentkezünk.

Én nem hiszek abban, hogy a nyár a teljes agysorvadás időszaka.

Az utóbbi hónapokban a Rádiókabaréért sokan aggódtak. Ön most belevágott, de vajon megéri-e a fáradságot?

Nagyon remélem! Sinkó Péter nélkül egyébként nem mernék belevágni. De volt két alapfeltételünk. Az egyik egy normálisabb költségvetés, a másik, hogy ne legyen beleszólás abba, hogy miről szól. A nagyobb költségvetésnek köszönhetően olyan sztárokkal dolgozhatunk, mint Hernádi Judit, Kern András, Szacsvay László, Mikó István, vagy éppen Reviczky Gábor, hogy csak a felszínt kapargassam. A szabad kéz pedig lehetővé teszi, hogy minden igényt kielégítő kabarét rakjunk össze, amelyben jól megférnek egymással a jobb és bal oldalt egyaránt fricskázó poénok. A lényeg, hogy mindenki megkapja azt, amit szeretne, vagy amelyen a hasát fogva röhög. No, és persze amellett sem szabad elmennünk, hogy az utóbbi években kinőtte magát kishazánkban is a fiatalosabb stand-up műfaj, amelynek jeles képviselőit szépen lassan sikerült becsábítani a Rádiókabaréba.

Kislánya kívülről fújja kedvenc könyveit

Egy kicsit térjünk vissza a családra. Immáron négy éve apuka. Nagy dumás lett Borbálából?

Hogy, micsoda? Hajaj, de még mekkora! A helyi óvodába jár, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Szóba került ugyan, hogy angol nyelvű oviba íratjuk be, de azt gondoltuk, hogy jobb, ha egyedüli gyerekként a környékbeli lurkókkal barátkozik, hiszen ha úgy alakul, hogy szívesen átmenne valamelyikükhöz játszani, nem árt, ha nincs köztük nagy távolság.
 

Amit az óvodai foglalkozásokon túl meg akarnak neki tanítani, azt megtehetik odahaza is.

Pontosan! Én magam is, és a feleségem is rengeteget olvasunk neki, de nem okítjuk erőszakosan. Arról beszélgetünk vele, amiről ő szeretne. Vannak már olyan könyveink is, amelyeket kívülről fúj. Rendszeresen járunk kiállításokra is.

Legutóbb egy Rembrandt tárlaton jártunk, ahol meglátta Keresztelő Szent János fejét egy tálcán és az nagyon érdekelte.

Ebből azért volt egy kis vitánk a nejemmel, hogy ez most jó-e a gyereknek, de szerintem rendben volt. Gondoljunk csak bele, mi minden van egy Grimm-mesében…
 

Azt tudja, hogy az apukája híres?

Tőlem nem, de az oviban a társai már elmondták neki. A televízióban még nem  látott, de ez nem szándékos. A magam részéről megvárom, amíg majd ő kérdez rá.