Bevallotta: Szingli a TV2 sztárja

A TV2 ügyeletes szívtiprójáról lerí, hogy nem volt éppen egyenes útja a konyháig. Látszatra ő az a srác, akin most legjobban éppen a tanárai csodálkoznak, mivel egy lyukas garast sem adtak volna azért, hogy valaha sikeres ember lesz belőle. A látszat pedig nem csal, nagyon nem…

%RIPOST%: Balhés gyerek voltál, igaz?

Krausz Gábor: Nagyon…! Ami hülyeséget el lehetett követni, azt én megtettem. Tizennégy voltam, amikor elkötöttem apám kocsiját és elvittem a csajomat autósmoziba. Akkor vezettem életemben először. Az iskolából sokat lógtam.

Mondták is a tanáraim, hogy belőlem semmi nem lesz.

Egyébként azóta hárman is gratuláltak, hogy nem a Kékfényben láttak viszont...

%RIPOST%: Mikor és miért komolyodtál meg?

K.G.: Ott kezdődött a dolog, hogy nagyon nem akartam katona lenni, mert abból tuti hadbíróság lett volna. Ezért beiratkoztam valami szoftverfejlesztő suliba, amit persze nem végeztem el. Apám akkor közölte, hogy vagy keresek valami szakmát, amivel boldogulhatok, vagy bevonulok. Gyorsan beiratkoztam egy kétéves szakács suliba. Persze a tanáraim és a szakoktatók ott is utáltak, mert nem érdekelt a dolog. Csak azért akartam megtanulni főzni, hogy azzal csajozhassak. Aztán bekerültem a Gundelbe, majd kimentem Angliába. Az első években főleg buliztam, szórtam a pénzt és pókereztem.

Harmincévesen jöttem rá, hogy kifutok az időből és kezdenem kell magammal valamit.

Ekkor ugrott be, hogy végülis én szakács vagyok. Bekerültem a körforgásba és végigjártam a ranglétrát. Megtaláltam a helyem és az utam.

%RIPOST%: Ha már emlegetted a csajozást… Szingli vagy?

K.G.: Ezt légyszi, ha lehet, nagyon nagy betűvel szedjétek! IGEN! Fura, de éppen a csajozás miatt lettem szakács, mégsem jött össze úgy igazán a dolog. Miközben a konyhaművészetbe beleszerettem, rá kellett jönnöm, hogy ez a hivatás nem kedvez a magánéletnek. Tizenöt óra munka után, olajszagúan érek haza, és hiába tusolok ezerszer, a lányok fintorognak.

Szakmabelivel nem szeretnék kezdeni, mert neki éppen úgy nem lenne ideje, mint nekem…

%RIPOST%: Éppen úgy válogatsz hölgyek terén, mint az ételekben?

K.G.: Válogatós vagyok minden téren. A minőségre megyek és ez akkor is így van, ha most a velem szemben ülő haverom hangosan fel is nevetett.

%RIPOST%: Jöhetnek az egyéjszakás kalandok is?

K.G.: Akárhány éjszaka lehet. Ez attól függ, milyen az első.

%RIPOST%: Milyen egy ideális randi?

K.G.: Motorral fel a Hármashatárhegyre, majd hazatérve egy jó pohár bor és chill…

%RIPOST%: Emlékszel a legdurvább bulidra?

K.G.: Annyira durva volt, hogy nem, de azt mondták, hogy jó volt… Egy idegen környék idegen házának idegen szobájában ébredtem és jó sokan voltunk…

%RIPOST%: Mi a legrosszabb emléked a szakács éveidből?

K.G.: Angliában egy séf keményen móresre tanított. Megkérdezte, hogy kikapcsoltam-e az olajsütőt, én pedig rávágtam, hogy persze. Fogta a kezem és belenyomta a forró olajba.

Akkor és ott megtanultam, hogy nem hazudunk, és hogy mindig figyelünk a konyhai eszközökre.

Ezt a mai napig nem felejtettem el, ezért sem osztogatom olyan bőkezűen a késeket mostanában!