„Nincsenek határok” – különleges klippel rukkoltak elő Szolnoki Péterék

Másfél év után végre elkészült a vírus helyzet miatt megkésett, „Szóljon egy dal” című, Szolnoki Péter és Mészáros Tamás közös duettjének videóklipje. Népszerű művész barátok csatlakoztak hozzájuk, hogy együtt képviseljék ezt a nemes gondolatot: “Embernek kell maradni minden helyzetben.”

Közreműködtek: Abebe Dániel (Etiópia), Andrádi Zsanett (Magyarország), Demko-Antal Tímea (Erdély), Demko Gergő (Felvidék), Ekanem Bálint Emota (Nigéria), Feng Ya Ou (Kína), Gonzalez Moreira Mario (Chile), Mészáros Tamás (Felvidék), Papadimitriu Athina (Görögország), Serbán Attila (Kárpátalja), Szolnoki Péter (Felvidék).

Szolnoki Péter, a „Szóljon egy dal” zeneszerzője, egyik előadója és a klip rendezője nagyon boldog, hogy több ismert művésztársa elfogadta a klipben való részvételt:

„Nincsenek határok, a dal összeköt minket! Ez a dal a feltétlen szeretet és összetartozás jegyében született, és olyan előadóművész barátainkkal forgattuk, akik vagy a határainkon kívül születtek, vagy a szüleik révén más nemzetiségűek, de ugyanúgy hisznek abban, hogy származástól, bőrszíntől, nemtől, politikai, vagy vallási hovatartozástól függetlenül embernek kell maradnunk minden helyzetben. Ezt, a számunkra evidens gondolatot Duba Gábor barátom nemes egyszerűséggel, de különös érzékenységgel fogalmazta meg.”

Duba Gábor, a dal szövegírója is rendkívül örül, hogy részt vehetett a közös munkában:

“A szívünkben a menedék.” Szóval, van ez a dal, amit barátommal, szerzőtársammal, Szolnoki Petivel írtunk. Mert hiszünk abban, hogy mindegy, kinek honnan indult az útja, a lényeg az, milyen ember. Ha megértjük, elfogadjuk a másikat, akkor sokkal egyszerűbbé, békésebbé tehetjük a saját életünket és egymásét is. A gondolat nem bonyolult, de mégis nap mint nap éreztetnünk kell, hogy azok is megértsék, akiknek ez nehezebben megy.„

Mészáros Tamás a “Szóljon egy dal” másik előadója is nagyon büszke, hogy neves művészek álltak első szóra a projekt mellé:

”Még 2016-ban indult a mi történetünk Szolnoki Péterrel. Éppen Felvidéken léptem fel, ő pedig a Bon-Bon zenekarral volt meglepetés vendég ugyanott. Akkoriban jelent meg a könyvük, amit nagyon szerettem volna dedikáltatni, mert mindig is nagy követője voltam a munkásságuknak. Elkezdtünk beszélgetni, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Nekem akkor jelent meg a lemezem, amit nagy szeretettel nyújtottam át nekik. Néhány napon belül csörgött a telefonom, Peti hívott, hogy nagyon tetszik neki a lemez, és mi lenne, ha énekelnénk egy duettet. Nem sokkal ezután kaptam tőle egy demó felvételt, ami rögtön megfogott. Ekkor még nem volt rá szöveg. Megkértük Peti állandó szövegíró barátját, Duba Gábort, hogy öntse versbe a gondolatainkat. Mivel Petivel mindketten felvidékiek vagyunk, adta magát a téma.„