SHOWBIZ

Exkluzív interjú Ákossal: A nemzetközi piac nagy üzlet, amihez nem engedtek közel

Ákos nem kerülte ki a kérdéseket, így azok egyre bátrabbak is lettek. Megfogni ugyan nem sikerült, de talán megérthetünk most valakit, aki körül ott lebeg valamiféle misztikum.
  • Szerző: Buster

Idehaza generációkon átívelő rajongótábort tudhat a magáénak, és minden koncertjére hetekkel előre elfogynának a jegyek. Odaszólt a fesztiváloknak, és az egyik nagy álmáról is le kellett mondania. Kovács Ákossal beszélgetünk.

%RIPOST% Hogy néz ki az idei nyár? Tele van a naptár idén is?

Ákos: Nincs ok panaszra, pihenőévnek indult ez is, mostanra pedig már tíz turnéelőadást jelentettünk be. A határon belüli helyszínek mellett játszunk a Felvidéken, koncertezünk Erdélyben is. A turné egy londoni klubkoncerttel kezdődött, ide hosszú évek óta visszajárunk, mindig fantasztikus a hangulat.

Ilyenkor mindig magyar rendezvényt szerveznek a helyiek, hazai kajával, és persze mi koncertünk is amolyan honvágycsillapító impulzus.

%% Remélem, nem sértelek meg, de lassan közelítesz a "retrosztársághoz", még ha nem is látszanak ennek nyilvánvaló jelei. Mivel tudod megfogni az újabb és újabb generációkat?

Ákos: Negyvennyolc éves vagyok, huszonnyolc éve vagyok a színpadon. Ezt se letagadni, se bagatellizálni nem akarom. Véleményem szerint azokat nevezhetjük retrosztárnak, akik hosszabb kihagyás, meg fogyókúra után térnek vissza a színpadra. Jómagam eddig még nem álltam le. Szerencsénk van, sokan jönnek velünk az úgynevezett ősrajongók közül, és folyamatosan jönnek a fiatalok is. Sokszor hallok olyat rajongóktól, hogy a gyerekeik már az anyaméhben Ákos-dalokat hallgattak.

Na, ez legyen a szülők felelőssége, nyilván ők lesznek a korán érő típusok…  Mindenesetre érdekes látni, amikor a szülők a gyermekeikkel buliznak a közönség soraiban.

Visszakanyarodva a retro-felvetéshez, szerintem ehhez a címhez az kell, hogy újra összeálljon egy korábban megszűnt csapat, újraéledjen egy produkció, de én nem "mentem szét".

%RIPOST% Azért volna kikkel újra összeállni…

Ákos: A magam részéről nem tartom ízlésesnek ezeket az összeálló bulikat, nézőként se az indíték, se a végeredmény nem tetszik. A múltidézés lényegében már megtörtént azzal a produkcióval, amit most csinálunk. Új dalokat írunk, ezeket a régiekkel együtt játsszuk. Szerintem ez így helyes. Jobban szeretek előrenézni.

%% Egy nyári fesztivál beharangozó eseményén beszélgetünk, erről jutott eszembe, hogy híresen ügyelsz rá, hogy bizonyos szint alá ne olcsósítsd magad, már ami a technikai feltételeket illeti. Ezzel felteszed a lécet rendesen a szervezőknek. Szeretnek?

Ákos: Nézd, az a helyzet, hogy mi nagy produkcióval készülünk, tehát olyan helyszínekre tudunk elmenni, ahová felrakhatjuk ugyanazt a motyót, amit egy saját kockázatú előadáson használunk.

Ezt sokáig valóban nem értették a fesztiválszervezők, de ez a régmúlt, ezeket a csörtéket már tizenéve megvívtuk. Miután látták, hogy jön a közönség, érdemes kockázatot vállalni, természetessé vált az együttműködés.

Hosszú évek óta az összes komolyabb hazai fesztivál rendszeres fellépője vagyok, így jutunk el például idén a Mi Velencénk fesztiválra is.

%RIPOST% Megvan a pillanat fejben, amikor úgy érzed majd, hogy komolyabb irányváltás kell, mert már nem fér bele a fiatalos lendület a buliba?

Ákos: 2018-ig vannak konkrét terveim, hogy ezekből mi valósulhat meg, majd az idő megmondja. Nekem szerencsés sors adatott, mert sok mindenben kipróbálhatom magam. A múlt héten például – pár nappal a londoni siker után – Kecskeméten tartottam Krúdy-estet Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténésszel, és legalább akkora élmény volt számomra, mint egy nagykoncert. Több mint negyven előadást megélt ez a prózai est, tehát van módom visszafogottabb és lendületesebb színpadi műfajokban is megmutatkozni, ezért nem kell – a te szavaddal élve – váltanom.

Nemrég a Rolling Stones koncertjét adták a tévében, érdekes volt, egyrészt folyton azért aggódik az ember, hogy melyikük fog összeesni a színpadon, másrészt a legkevésbé sem volt ciki az egész.

Senki nem mondaná róluk, hogy retrosztárok, igazán irányt se váltottak, teljesen legitim a produkciójuk. Persze az önmagában nem lehet elég, hogy igény van valakire, hiszen az embernek azért bőven vannak önmagával szemben is elvárásai. A kérdés az, hogy tudunk-e ezek szerint teljesíteni.

%% Ha már az elvárásoknál tartunk, előfordul, hogy a színpadról lelépve azt mondod magadnak, hogy ez most nem volt az igazi?

Gyakran vagyok elégedetlen magammal, mindig a hibát keresem. Ha valamit jól csinálunk, az nem extra, hiszen azért készülünk annyit. Ráadásul nincs két egyforma előadás, így van felület bőven.

Ott volt például a legutóbbi két telt házas Arénakoncertünk, ahol ugyanazt a műsort játszottuk, ugyanazzal a látvánnyal dolgoztunk, mégis két teljesen különböző koncert volt. Az első sebzett és kitárulkozó, a második inkább győztes hangulatúra sikeredett. Ez sok tényezőn múlik, de a legdöntőbb talán a közönség reakciója.

%% Éles váltás, de érdekel, hogy mi lett a külföldi próbálkozásokkal? Bánt, hogy nem jöttek be?

Ákos: Úgy nézek ki, mint aki le van taglózva? Fiatalon, egy jó negyedszázaddal ezelőtt azt gondoltam, van realitása a külföldi nyitásnak, de kiderült, hogy nincs.

Nem állítom, hogy automatikusan helyem lett volna a nemzetközi porondon, de sok energiát beletettem, biztosan nem ezen múlt. Az ok szerintem prózai: bár a lemezkiadás mára lényegében megszűnt, még most sem kicsi üzlet a zene, akkoriban pedig még sokkal nagyobb volt. Ehhez nem engednek közel senkit.

Szerintem biztosan van olyan fiatal, tehetséges produkció Magyarországon, amelyik nemzetközi porondon is megállná a helyét, de a magyar popzenében igazi külföldi áttörés nagyjából negyven éve nem volt. Természetesen egyáltalán nem lennék szomorú, ha ezügyben valaki rám cáfolna, és megmutatná, hogy innen is be lehet futni világkarriert.

És ezeket olvastad már?