SHOWBIZ

Durván támadják az Exatlon sztárját, a tavalyi Bajnok a védelmére kelt

Rákóczi Reni kiállt Busa Gabriella mellett. Hosszú bejegyzésben fejtette ki a véleményét.
  • Szerző: Ripost

Egyre több kommentelő fejezi ki a nemtetszését Busa Gabi viselkedése miatt! Azt nehezményezik, hogy a Bajnok túlságosan érzékeny, és rengetegszer zokog, ami rossz hatással lehet a társai teljesítményére is.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

A tavalyi Bajnok, Rákóczi Renáta most Gabi védelmére kelt, és elmagyarázta a rosszindulatú kommentelőknek, hogy miért is olyan nehéz lelkileg az Exatlon versenye.

Fotó: Exatlon Hungary / TV2

„Az elmúlt pár napban többen bántják Gabit, mert sokat pityereg. Van, akinek ez nem szimpatikus, megértem. Szegényt olyan jelzőkkel illetik, amit egyáltalán nem érdemel meg. Gabi az egyetlen olyan női versenyző, aki stabilan hozza a pontokat, és ennyi ott töltött idő után egyáltalán nem lehet könnyű. Emellett ott a fizikai és szellemi fáradtság is. Mi is sírtunk tavaly, volt aki többet, volt aki kevesebbet” – kezdte bejegyzésében Reni, aki szeretné, ha az emberek megértenék, milyen helyzetben vannak kint a sportolók.

„Lelkileg nagyon nehéz és megterhelő minden egyes nap versenyezni, elzártan a külvilágtól. Pontosan emlékszem, hogy nekünk egy hónap után már az is mosolyt csalt az arcunkra, amikor vittek minket a pályára, hogy a kisebb boltokban szólt a zene és sikerült pár másodpercig hallgatnunk, ha éppen piros lámpát kaptunk – fogalmazott a tavalyi közönségkedvenc.

Sziasztok! Az elmúlt pár napban többen bántják Gabit mert sokat pityereg. Egy pár gondolatot engedjetek meg! Igen...van akinek ez nem szimpatikus,megértem. Szegényt olyan jelzőkkel illetik amit egyáltalán nem érdemel meg. Tilos sírni (keveset-sokat) ebben a játékban? Benne van a szabályzatban? Az egyetlen olyan női versenyző,aki stabilan hozza a pontokat és ennyi ott töltött idő után egyáltalán nem lehet könnyű, ez mellett ott a fizikai és szellemi fáradtág is. Mi is sírtunk tavaly,volt aki többet,volt aki kevesebbet. Lelkileg nagyon nehéz és megterhelő minden egyes nap versenyezni,elzártan a külvilágtól. Pontosan emlékszem,hogy nekünk 1 hónap után már az is mosolyt csalt az arcunkra amikor vittek minket a pályára,hogy a kisebb boltokban szólt a zene és sikerült pár mp-ig hallgatnunk ha éppen piros lámpát kaptunk. Nem szép dolog,hogy ez alapján ítéljük meg a másikat . Sokszor sírok én is,pedig nem vagyok olyan “sírós” lány! Ha egy mérkőzésen nyerek vagy éppen veszítek,sírok! Mindig...szinte kivétel nélkül! Rólam akkor jön le minden stressz,teljesen mindegy,hogy pozitív vagy negatív dolog történik. Ne vegyük már el még ezt is Tőlük! Ha @gabriella__busa ebböl tud később erőt meríteni,márpedig fog,akkor sírjon annyit amennyi “jól esik” neki!❤️ Mi akik gyerekkorunk óta sportolunk,nekünk-nekem ez természetes,mert gyerekként a vereségeimet mindig sírással együtt éltem meg. Ez később is így maradt de már nem szégyellek akkor sem sírni ha az én kezemet emelik fel. Férfias sportot űzünk,ahol sok férfi is elesik a csata közben,mi nő létünkre ugyan úgy harcolunk! Kérlek engedjétek ezt meg nekünk,hogy ha úgy érezzük,h sírni kell akkor sírjunk. Ettől nem fogunk rosszabbul teljesíteni!🙏 Azok az emberek akik otthon ülnek a tv előtt es soha nem sportoltak még hobbi szinten sem,ők ezt nem érthetik mert nem élnek ebben. Azért írtam le,hogy hátha ezzel tudtam nekik is egy picit segíteni,hogy mi is az ami ilyenkor lezajlik bennünk nőkben!✌️ Ami még mindig zavar az a kultúrálatlan vélemény nyílvánítás! Egy egyszerű kérdés....Nektek hogyan esne?😞🥺

Ripost előfizetés banner

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?