A Viszkis kislánya néninek szólítja a nagymamáját

A Viszkis egész életére rányomta a bélyegét az, hogy az édesanyja másfél éves korában elhagyta őt, és ezt a sérelmet nem kevesebb, mint ötven éven át magában hordozta az egykori bankrabló. Amikor Ambrus Attila megtalálta élete párját, meghívta anyját az esküvőjére, azonban mivel a vallási nézeteik különböztek, az asszony végül úgy döntött, nem jelenik meg a menyegzőn. Az anya-fia között tátongó szakadék emiatt még nagyobbra nőtt, és Attila úgy érezte, végleg megszakítja vele a kapcsolatot.

A kislánya születése után és most, hogy úton van a második gyermeke, átértékelte a történteket, és úgy döntött, mégiscsak szeretné rendezni az anyjával való kapcsolatát.

„Sok olyan dolog történt az elmúlt ötven évben, amit rendeznem kellett magamban, de mégiscsak az anyám, ő szült engem, és mostanra

megbocsátottam neki” – kezdte a Borsnak Attila, aki nem akar­ta bolygatni a múltat, és nem szerette volna tudni a miérte­ket sem.

„Nyilván neki is van véleménye a viselkedésemmel kapcsolatban. Kétségkívül nagyon sokszor kihúztam nála a gyufát, gyerekként borzalmas dolgokat tettem, akkoriban valószínűleg belém szállt az ördög” – mondta, s elárulta, hogy nemrégiben megtették az első nagy lépést egymás felé. Attila úgy érezte, a kislánya és a születendő kisfia érdekében jó viszonyt kell kialakítania az édesanyjával, ameddig ez még lehetséges.

„Három héttel ezelőtt meglátogatott minket anyám. Nem töltött nálunk sok időt, csak két napot, de első alkalommal ennyi elég is volt. Elképesztő, hogy mennyi energiája van, 74 évesen a gyerekkel ugrált a trambulinon. Fel kell, hogy kössem a gatyámat, azért remélem, hogy valamennyire örököltem az ő genetikáját” – tette hozzá nevetve. Attila édesanyja mostanáig csak fényképeken láthatta az unokáját, ezért érthető, hogy az első találkozás alkalmával a kislány nem a megszokott módon reagált.

„Anna az anyámat úgy hívja, hogy néni. Igazából még meg kell tanulni kezelni a helyzetet. Egyelőre nem hajlandó mamának szólítani, hiszen neki már van egy nagymamája a feleségem anyukája személyében” – magyarázta Attila, aki a találkozás után is biztos abban, hogy szeretné szorosabbra fűzni a viszonyt az édesanyjával.

„Körülbelül 300 kilométer távolságra lakunk egymástól, hiszen anyukám Erdélyben él. Ősszel szeretnénk meglátogatni őt, bár nem tudom, hogy a feleségem mennyire viseli majd jól az utazást. Jó lenne, ha megerősödne az unoka-nagymama közötti viszony, illetve szeretnék még beszélni vele az elmúlt évek dolgairól, mert keveset tudok a gyerekkoromról. Anyám számomra gyakorlatilag egy idegen ember, nem véletlenül reagált a kislányom úgy, ahogy. Érezte, hogy anyám kívülállóként csöppent a családba, de bízom benne, hogy ez idővel változik.”

Felmerül a kérdés, hogy a Viszkis vajon mennyire szeretné szorosra fűzni vele a kapcsolatát, illetve ha arra lesz szükség, idővel gondoskodna-e idős édesany­járól.

„Egyelőre a feleségem szüleit szeretnénk ideköltöztetni még a kisfiunk születése előtt, ezért most ez élvez prioritást. Nem tudom, hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva. Van egy féltestvérem, akit anyám nevelt fel és aki ugyanazt a vallást gyakorolja, mint ő. Közel laknak egymáshoz, ezért ebből a szempontból sincs egyedül, és ha fogalmazhatok így, idős korára be van biztosítva.”