LELKIZŐ

Tragikus gyermekkor: a szeméttelepen guberált a családjáért Caramel

Az énekes sosem hallott titkokat árult el hányattatott fiatalkori sorsáról. Szívszorító részletek...
  • Szerző: Ripost

Már másfél évesen visszaváltható gyógyszeres üvegek után kutatott a szeméttelepen Caramel azért, hogy ő és a családja ételhez jussanak. Az énekes leplezetlen őszinteséggel beszélt a nehézségekkel teli gyermekkoráról, erőszakos nevelőapjáról és a nélkülözés hosszú éveiről.

"Másfél-két éves lehettem, kincset kerestem, de nem találtam semmit a szeméttelep közepén. Folyik a bűzös fekete lé, a szemét izzadtsága, ebben turkáltunk éveken át. Üres gyógyszeres üvegeket kerestünk, amit akkoriban vissza lehetett váltani. Ebből éltünk, ha már ezt lehet életnek nevezni."

Aki ezt egyszer átéli, nem tud úgy elmenni egy szemétkupac mellett, hogy ne nézze meg… mindig odapillantok.

"Nem kezdek el turkálni, de a reflex megmaradt" - idézi a Lokál az énekes önéletrajzi könyvét.

Caramelt olyan korán elhagyta az apja, hogy nem is emlékszik az együtt töltött időre. Nevelőapát azonban kapott, akinek kegyetlen erőszakossága örökre nyomot hagyott az énekes lelkében. A férfi elsőbbséget élvezett, ő kapta otthon a jobb ételt, míg Caramel, a nővére és édesanyjuk a maradékot ette. 

"Mit ér a szamárfül a füzetben? Egy kokit? "

Na, azért kaptam akkora pofont, hogy a monoklim miatt napokig nem tudtam kimenni az utcára.

"(…) Mindennap féltem. Mikor jött hazafelé, és tudtam, hogy hamarosan megérkezik, már görcsben állt a gyomrom."

Caramel mindennek ellenére nem szeretné, ha bárki megítélné a szüleit, súlyos titkairól pedig azért nem beszélt eddig, mert nem akarta kivívni a rajongói sajnálatát.

Az egyetlen, amiért mégis kivételt tett az, hogy megmutassa más családoknak, hogy van kiút, a fájdalmas terhek pedig nagy erőfeszítéssel lerakhatók.