Stadler: Még egyszer nem élem túl a börtönt!

Stadler Józsefet nem lehet megtörni! Hiába töltött hosszú éveket börtönben, szinte pillanatok alatt visszarázódott a szabad hétköznapokba. Vagyona ugyan nincs, és irodája hátsó szobájában húzza meg magát, de vannak tervei, melyekhez, ha törik, ha szakad, összekalapozza a pénz. Azt mondja, segíteni akar, és meg is teszi, ha egészsége engedi. Ebben a tekintetben van miért aggódnia. Épp a napokban megy kórházba egy átfogó vizsgálatra, mégis bizakodó.

%RIPOST%: Lassan egy hónapja szabadult. Átlát már a káoszon, ami kint fogadta?

STADLER JÓZSEF: Naná! Nem mondom, hogy egyszerű volt, de már pontosan tudom, mihez akarok kezdeni magammal. Beindítottam a Stadler-alapítványt, amit kilenc éve alapítottam, és most minden erőmmel azon vagyok, hogy támogatókat találjak.

Szeretnék részt vállalni abban, hogy minél több gyermek szeresse meg a sportot, illetve célunk, hogy támogathassuk sérült sportolók rehabilitációját.

- Mi a helyzet a stadionnal?

SJ: Jó, hogy kérdezi! Előkerültek olyan dokumentumok, melyekkel bizonyítani tudom, hogy nem csupán haszonélvezője vagyok a létesítménynek, de teljes jogú tulajdonosa is. Ennek fényében most azért harcolok, hogy ne csak a kapuig mehessek, hanem birtokba tudjam venni, és megkezdhessem az újjáépítést. A stadionnak ugyanis fontos szerepet szánok az alapítvány munkájában. Persze ehhez is rengeteg pénz kell, és nekem most abból van a legkevesebb. Viszont van egy szekérderéknyi könyvem, amit szeretnék eladni, szóval, ha lassan is, de csordogálni fog hozzám a bevétel, amiből aztán elindulhatok.

- Rengeteget betegeskedett a börtönévek alatt. Jobban van?

SJ: Nem igazán. Éppen a napokban kell kórházba mennem, hogy tetőtől talpig kivizsgáljanak.

Naponta többször kínoznak rosszullétek, szóval elég sok jele van annak, hogy nem vagyok egészséges.

Az az igazság, hogy a börtönben égszerűen nincsenek meg a megfelelő eszközök és körülmények arra, hogy az én bajomat orvosolni tudják.

- Jöjjön a feketeleves! Hiába szabadult, vár még önre tárgyalás, hiszen 400 milliós költségvetési csalással vádolják.

SJ: Iszonyatos lelki terhet jelent ez számomra, ráadásul nem is értem az egészet. Minden cégemben ügyvezetők, főkönyvelők és könyvelők intézkedtek. Én csak mint eladó vettem részt a munkában, és egyáltalán nem volt rálátásom semmire. Mi több, még csak nem is találkoztam túl sűrűn ezekkel az emberekkel. Most mégis megint engem vádolnak. Ha bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, akkor nekem a szó szoros értelmében végem van. Még egyszer nem élem túl a börtönt!

- Amíg börtönben volt, édesanyja otthonba került. Hogy van most?

SJ: A szabadulásom másnapján meglátogattam őt.

Sajnos nincs jól.

Nagyon nehezen viseli a bezártságot, de  egyelőre nem tehetek semmit. Nagyon szeretném őt magamhoz venni, és gondoskodni róla. Bízom benne, hogy ez hamarosan sikerül is.