Kipakolt a Kossuth-díjas színész: Attól félt, a fia nem tőle van

A kötetben Sztankay István titkos naplóbejegyzései is napvilágra kerülnek.

Egy ­1976-os feljegyzésben például azt írja, bizonytalan abban, hogy második feleségével, Kun Magdával közös gyermekei, Orsi és Ádám a sajátjai.

Valószínűleg ez az év nagyon szar lesz. Egyben bízom, hogy talán a kis jövevény az enyém, és megvált a sok szenvedéstől! Istenem, csak így lenne!

– vetette papírra Sztankay.

A kétség azonban egész életét végigkísérte...

"Apám színész volt, és ez a kételkedés is csak egy szerep volt, amit az élete játékában játszott. Tejfölszőke kisfiú voltam, és bár apám büszkén vonult végig velem kézen fogva, emlékszem, sokszor megállították, hogy megkérdezzék, ki a fiú apja" – idézte vissza emlé­keit Ádám.

"Amikor húszéves lettem, apu elvitt ebédelni egy budai vendéglőbe, ahova hatéves koromtól kezdve minden évben elvitt.

Emlékszem, akkor is előjött azzal, hogy akkor is szeret, ha esetleg mégsem az ő fia vagyok.

Anyámtól is érdeklődtem, ő nevetve felelte, ha apám bizonytalan, menjetek el vérvételre. Nagyon szerettük egymást, később pedig kiderült, hogy az apai dédapám is szőke kisfiú volt."

A Nemzet Színésze nyugdíjaskorára vált igazi édesapává.

"Nagyon szeretett bennünket, de a színészet mellett nem volt ideje ezt kifejezni. Rengeteget dolgozott, hogy megteremtse nekünk a polgári jólétet.

Hetvenéves korára azonban nagyon jó fej lett, és amikor tizenöt év után én elváltam, bástyaként állt mellettem!

– mondta Sztankay Ádám.