Ambrus Zoltán halála: barátai előre látták a bajt

Ambrus Zoltán halálának hírét vasárnap jelentette be egykori zenekara, az Irigy Hónaljmirigy. A zenész halálának pontos oka egyelőre ismeretlen, de a történtek az egész szakmát megrázták.

"Zoli hirtelen lett rosszul, kórházba került, ahol több életmentő műtéten is átesett. Közben volt, hogy jobban érezte magát, aztán sajnos megint operálni kellett, és egyszer csak bekövetkezett ez a tragédia" – mesélte a zenekar egyik frontembere, Sipos Péter.

Ambrus Zoltán a kezdetektől, 1990-től volt tagja az Irigy Hónaljmirigy nevű zenekarnak. Karrierje 2005-ben, egy decemberi napon tört meg, amikor autóbalesetet szenvedett. Koponyasérülése következményeképpen károsodott az agy beszéd- és mozgásközpontja.

A baleset után hónapokig tartó rehabilitáció következett, ami egy nagyon hosszú, közel tíz éven át tartó depressziós időszakba torkollt. Ambrus inni kezdett, nem tudta feldolgozni, hogy mozgásközpontja sérülése miatt nem tud úgy játszani a hangszerén, mint régen. A házassága zátonyra futott, a lakását elvesztette, alkalmi munkákból élt. Az Irigy Hónaljmirigy tagjai azonban sosem engedték el a kezét. Zenészkörökben azt pletykálják, hogy bár Zoli 2011-ben kivált a zenekarból, társai mindvégig támogatták. Az Irigy Hónaljmirigy minden egyes fellépéséből gázsit kapott.

"Látszott rajta, hogy megromlott az egészsége, de amikor énekelt, mindig ugyanazt az érzést keltette az emberben, mint amikor még a tévében látta" – mondta el a Blikknek egy régi barátja, Kecskés Péter.

Egy másik ismerőse szerint Ambrus sosem épült fel igazán a súlyos baleset után. "Sérülése a munkásságára is hatással volt, nem élhette a régi életét. Sokat betegeskedett, nagyon lefogyott. Tudta, hogy nagy a baj, de egyáltalán nem kesergett" - mondta egy másik barát.

"Elment ő is, ami a mi korosztályunknak komoly, ijesztő jelzés. Zoli jóval fiatalabb nálam. Ha egy fiatal meghal, az megviseli az olyan öreget, mint én" – mondta Nagy Feró megrendülten a Borsnak. "Ilyenkor az embernek összeszorul a szíve. Minden halálesetben ki­csit magunkat sajnáljuk. Azt mondjuk, örökké hiányozni fog, és igen, ez így van. Hozzászoktunk, hogy ő van, és most üres a helye. Ez pokolian szívszorító. Zoli olyan volt, mint az egész Irigy Hónaljmirigy, rendkívül vidám, bolondozós, mint a zenekar. Ebben hasonlítanak ránk, ezért is állnak különösen közel a szívünkhöz. Sokszor voltam velük együtt, találkoztunk fellépéseken. Szeretem az ilyen »bolond« arcokat. Az ember nem tud beletörődni, nem tud mit kezdeni a halállal. Ha lenne hitünk, hogy innen átmenet egy másik világba, könnyebb lenne feldolgozni. Az, hogy nincs, az nem lehet! De művész volt, és így nagyon sok minden megmarad belőle. Sokat tanultunk tőle, amit adunk tovább, csak már nem fogunk emlékezni, hogy kitől tanultuk. De így velünk marad örökre" - tette hozzá Feró.