TÜZELŐÁLLÁS

„Lélegezni sem tudtam a fájdalomtól” – döbbenetes emlékek kísértik a horrorbaleset túlélőjét

Egy év múltán, a helyszínre kerekesszékben visszatérve idézte fel a történteket az autóversenyző. Négy hét kiesett neki a kóma miatt.
  • Szerző: vav

Hétfőn egy éve szenvedett halálos versenybalesetet Anthoine Hubert a Forma-2 Belga Nagydíján. A 22 évesen elhunyt francia versenyző gumifalról lepattanú autójának ütköző Juan Manuel Correa túlélte a karambolt, de máig nyögi a testi-lelki sérüléseit.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Fotó: Instagram

A hétvégén egy év elteltével kerekesszékben tért vissza a helyszínre, hogy felidézze a történteket és lerója tiszteletét egykori riválisa és barátja emléke előtt.

A pilóták megemlékeztek az egy éve Spában elhunyt Hubert-ről
Fotó: Instagram

„Valamikor abbahagytam számolni az operációkat. Talán tizenöt és húsz közötti műtéten estem már át”

- mondta a Bild am Sonntagnak a 21 éves ecuadori-amerikai Correa, akire a következő hetekben-hónapokban még számos orvosi beavatkozás vár.

Csodával határos módon úszta meg élve és gerincsérülés nélkül a becsapódást. Leginkább a jobb lába sínylette meg a balesetet – ennek azért örül, mert ha a tervei szerint jövőre újra versenyezni kezdhet, azzal csak a könnyebben lenyomható gázpedált kell majd kezelnie.

„Talán őrült vagyok vagy csak hülye, esetleg mindkettő, de ez az, amit szeretek. Kész vagyok újra vállalni érte a kockázatot. Végül is akkor is történhet egy szörnyű baleset bárkivel, ha a szupermarketbe tart.”

Correa jobb lábát egyelőre külső fémváz tartja, ami folyamatosan emlékezteti őt a történtekre.

„Mindenre emlékszem a balesetből. (...) Egyszer csak magam előtt láttam Anthoine autóját. Esélyem sem volt elkerülni, csak ösztönösen felkészülni a becsapódásra. A legijesztőbb a lábaimba nyilalló fájdalom volt. Abból tudtam, hogy valami szörnyen rossz történt. Az ember ilyenkor általában fél óráig semmit sem érez az adrenalintól, de én azonnal éreztem a fájdalmat. Borzalmas volt. Az autóm hátul kigyulladt, az életösztönöm azt diktálta, hogy kicsatoljam magam és kimásszak. De mintha a lábaim leszakadtak volna. Azt hittem, csak az overál tartja őket a testemen. Húztam őket magam után, de a jobb lábam a pilótafülkében maradt teljesen kicsavarodva. (...) A fájdalomtól lélegezni sem tudtam, kértem a mentőket, hogy lélegeztessenek. Pánikba estem. Másnap egy belga kórházban ébredtem, de őszintén szólva alig valamire emlékszem belőle. A tüdőm összeomlása miatt kómába estem. Az első igazi emlékem az, amikor a baleset után négy héttel, már Londonban magamnhoz tértem”

- mesélte Correa, aki Hubert haláláról is csak akkor értesült.

Ripost előfizetés banner

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?