Súlyos titkok, tudott a magyar állam a doppingról?

Megdöbbentő: állami felügyelet, irányítás mellett - de legalábbis a vezetők tudtával - doppingolhattak fiatal sportolókat a 80-as években. Az úszók botránya indította el a lavinát. Előbb a gyógyszerész Gyurán János mesélt arról, hogy vitaminként feltüntetett szteroiddal, Nerobollal kezelték az uszodában többek között a lányát is.

Az sem titok már, hogy az 1988-ben megjelent "Elveszett ezüst" című könyvben Dr. Csikány József állítja: az úszóválogatott éléről lemondó Kiss László doppingolni akarta a lányát, Csikány Csillát. Sőt, ezt nem saját ötlettől vezérelve tette.

A Sportkórház, a sporthivatal és a szövetség is tud róla, az ő jóváhagyásukkal történik az egész

- mondta 26 éve a doppingról Csikány.

Érthetetlen, ha valóban központi irányítás volt, s mindez könyvben is megjelent, akkor 28 év alatt miért nem verte senki az asztalt a felelősöket keresve, az ügy kivizsgálását követelve. Noha a jelenkori szövetségi kapitány, Hargitay András szerint olimpiai aranyak foroghatnak kockán a botrányban, ki kell mondani:

Egyetlen olimpiai arany sem érhet fel egy doppingszerrel mérgezett gyermek egészségével.

Ha valóban tudatosan működött a csalás, akkor mi sem vagyunk különbek az egykori Német Demokratikus Köztársaságnál. A kelet-németeknél a mai napig az asztalon van az ügy, számos sportolójukról derült ki, hogy államilag szabályozva készítették fel őket az olimpiára, természetesen tiltott szerekkel.

Példaként meg kell említeni Heidi Kriegert, aki női súlylökőként nyert Eb-aranyat, a szerek hatása után azonban nemváltoztató műtétre jelentkezett. Ma már Andreasnak szólítják.