OLDALVONAL

A horrorkirályt olvasva veszítettem el Sennát és a Forma-1-et

Szubjektív élmény: 26 évvel ezelőtt tragédia történt, de közben új kaland kezdődött...

Pontosan 26 évvel ezelőtt, 16 éves koromban vett egy nagy fordulatot ifjú életem. Rövid időn belül két, számomra fontos sportoló hunyt el – de Ayrton Senna 1994-es halála után a Forma-1 is befejeződött számomra. Kötődni persze ezután is kötődtem, de ez már egy másik, a mai napig tartó történet.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Ayrton Senna a tragikus, utolsó rajt előtt
Fotó: AFP

1994 áprilisában, másodikos gimnazistaként vettem részt osztálykiránduláson, s egy vasi városban megakadt a szemem Stephen King Állattemető című könyvén. A szerzőről még sosem hallottam, de a hátlapon olvasható kedvcsináló érdekesnek tűnt, így a zsebpénzem egy részét a könyvre költöttem. Van-e élet a halál után? Ha van, akkor milyen lehet az? Ezt a témakört járja körül a világhírű mű, amit még azon a hétvégén kiolvastam.

Stephen King a horror mellett az emberi lélek és dráma ábrázolásának mestere
Fotó: AFP

De eközben elrajtolt a Forma-1-es év harmadik futama, melyről csak később derült ki, hogy a sorozat történelmének legszomorúbb hétvégéje lett. Pénteken Rubens Barrichello úszott meg egy horrorbalesetet, a szombati időmérőn azonban az osztrák Roland Ratzenberger nem élte túl a betonfallal való ütközést.

Engem akkor Ayrton Senna érdekelt, miatta néztem az F1-et immár nyolcadik éve. Rajongóként kíváncsi voltam, mire megy majd az alaposan felturbózott Williams-csapatban, ahová az év elején igazolt, de az első két nagydíjon pontot sem tudott szerezni.
Lekéstem a futam rajtját, az Állattemetőben a főszereplő, a közel 3 évesen elhunyt kisfiát gyászoló édesapa azt mérlegelte, ássa-e ki az elhunyt picit, megkockáztatva azt, hogy a srác az Állattemetőbe eltemetve gyilkos szörnyetegként tér vissza. De a legfontosabb, hogy visszatér.
De vissza Imolára, bekapcsolva a német adót még káromkodtam is, hogy Senna megint nincs az első tízben sem. Ekkor lettem figyelmes arra, hogy a riporterek a brazil szörnyű balesetéről beszélnek.

A többi már történelem, este 6 órakor a Poptarisznya című rádióműsorból tudtam meg, hogy egyik kedvenc sportolóm elhunyt. Csakúgy, mint egy évvel korábban egy teljesen értelmetlen balesetben a kosárlabdázó Drazen Petrovic. A Telesportban a téma máig emlékezetes, háromszavas felkonferálása is az emlékembe égett.

Azóta nem érdekel a Forma-1, egyszerűen azért, mert nincs kinek szurkolnom, nem tudok kötődni senkihez. Viszont megkaptam cserébe Stephen Kinget, a Mestert és rengeteg „kollégáját”, vagyis a könyveket, az olvasás szeretetét.

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?