Nem találod ki, kinek köszöni a sikereit a szülinapos Gyurta Dani!

Pályafutása leghosszabb és legkeményebb, négyhónapos alapozásán van túl Gyurta Dániel. Londoni olimpiai bajnokunk szerint ez – látván a riválisai eredményeit – feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy Rióban is elérje a legfőbb célját. Kimondva, kimondatlanul: az újabb ötkarikás aranyat!

Mellúszó-specialistánk szerdán a 27. születésnapját ünnepelte, talán a jeles nap apropóján is emlékezett vissza szívesen a kezdetekre.

Nekem mindig Rózsa Norbert a példa.

Amikor kilencvenkilencben lekerültem a Komjádi-uszodába, ő akkor készült a sydneyi olimpiára. Széchy Tamás bácsi már majdnem három és fél órája úszatta, mert nem tudta megcsinálni a szinteket, és folyamatosan ismételtette vele. Aztán előbb-utóbb vége volt az edzésének, és láttam rajta, hogy hullafáradt, de hát én miatta kezdtem el igazából nagyon keményen sportolni, és miatta tűztem ki célul, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni”

- nosztalgiázott Gyurta Dániel az M4 Sport televízió Út Rióba című műsorában.

„Mikor ott megláttam, végignéztem az edzését, majd kijött a vízből, odamentem hozzá, és az a fajta türelem, az a fajta nyugalom és az a fajta öröm, ahogy engem ő fogadott, és ahogy engem ő kezelt, a kis kilencéves kisgyereket, az számomra mindig példa. Én is ugyanezt próbálom visszaadni az embereknek.”

Dani elmondta: tisztában van vele, hogy a világon még nagyon sokan ugyanarra készülnek, amire ő, de téved, aki azt gondolja, hogy jóllakott az eddigi sikereivel.

„Azért vagyok nagyon hálás, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Ha valaki nekem kisgyerekként azt mondja, hogy ilyen idősen már a negyedik olimpiámra fogok készülni, ráadásul úgy, hogy van már egy arany- és egy ezüstérmem, akkor azt már előre aláírtam volna.

De nem elégedtem meg azzal, ami most van a vitrinemben, hanem szeretnék mindent kihozni magamból,

és egy olyan versenyt zárni, hogy azt mondhassam Rióról: az én városom!”