RIPOSTER

Európa-szerte rémisztgeti a repülők utasait a viharos szél

Tudsz ijesztőbbet a leszállásnál imbolyogva rázkódó gépnél? A turbulencia nem esz meg, csak megkóstol... De azért tud nagyon kellemetlen lenni. Szélfútta reptérkörkép következik.

Egyre több európai városban - így Budapesten és környékén is - adnak ki riasztást a felerősödő szél miatt a héten, ami nem túl jó hír azoknak, akik (vagy akiknek a szerettei) repülővel utaznak ezekbe a városokba.

A rettegett szó, amit mindenki, aki utazott már repülővel, ismer: a turbulencia...

Pontosan mi is ez?

Turbulenciának a köznyelv a gyorsan és kaotikusan változó irányú szélfújást hívja. Ez az a légköri jelenség, ami úgy tudja dobálni a repülőgépeket, hogy még a legharcedzettebb utasok is fehéredő ujjakkal szorítják a karfát - a többiek pedig pánikban sikoltoznak körülöttük.

Az utóbbi - és elkövetkező - napok szeles időjárása miatt nem árt megbarátkozni a gondolattal, hogy aki repülést tervez, az át fog élni egy-két ilyen jelenetet. Van, ahol nem is kell hozzá vihar:

Európában híresen szeles például London, Dublin és Lyon reptere.

Ezek úgy helyezkednek el, hogy a pilótáknak mindenképpen számolniuk kell a rázós landolással.

A stewardess történetei

Dénes Rita hosszú évekig a Malév légi kísérője volt, mostanában pedig a Germania Airlines-szal repül - főként afrikai országokba. Õ könnyed hangon mesél a %%-nak a jelenségről:

A turbulenciától nem félünk: nem bánt az, csak megkóstol!

Az szinte törvényszerű, hogy akkor kezdi el a gépet hirtelen dobálni a szél, amikor lekapcsolják az "öveket becsatolni" lámpát, és az utasok elindulnak a mosdók felé - természetesen ülésről ülésre botladozva.

Kisebb rázkódásnál még csak a forró italok felszolgálását függesztik fel, a következő fokozatnál már az ételekét is. Akkor viszont már tényleg meg kell kapaszkodni, amikor a kapitánytól azt halljuk: "Cabin crew, take your seats due to turbulence" - azaz: A kabinszemélyzet foglalja el a helyét, turbulencia miatt!

Öreg poén, hogy egy angol pilóta turbulencia nélkül le sem tud szállni. Nekem is volt pár emlékezetes leszállásom, amikor csak ülsz és annyit látsz, hogy házak... égbolt... házak... égbolt.

- meséli Rita. Minden gépnek a hátsó fertálya a "legtáncosabb", és persze minél kisebb egy gép, annál jobban dobálja a szél. Ritának volt olyan munkatársa, aki meg is sérült repülés közben:

Egy kolléganőmmel megesett, hogy váratlan, rövid turbulencia miatt a Boeing hátsó konyhájában állva felemelkedett és lefejelte a lámpabúrát, ami eltört és  felhasította a homlokát. Jó két hónapig nem repült utána. Egy másik kolléganő hasonló szituációban az egyik lábfej-csontját törte.

A pilóták is rühellik

Rohács Tamás szintén a Malévnál dolgozott pilótaként, most egy magán-légitársaság kapitánya. Hiába repülnek évi 8-900 órát egy évben, a turbulenciát ők sem tudják megszokni.

Nekünk is kellemetlen, hiszen minket ugyanúgy ráz, mint az utasokat. Amikor csak lehet, megpróbáljuk elkerülni, de sokszor nincs erre mód.

A repterek leszállópályáit úgy építik, hogy az uralkodó széliránnyal szemben tudjanak landolni a repülők, de a szél gyakran és nagyon gyorsan megfordulhat. A legrosszabb, ami történhet, hogy hátszélben kell leszállniuk: ennél még az oldalszél is biztonságosabb.

Repülés közben a nagy magasságokban előforduló, láthatatlan, úgynevezett "clear air turbulence"-ek a legveszélyesebbek: ezek a 20-40000 láb magasságban lévő, nagy sebességű szélcsatornák szélén alakulnak ki, és magában a repülőben is könnyen kárt tehetnek.

Nyugtasson meg minket, laikusokat a tudat: a fel- és leszállás közbeni turbulenciánál van sokkal rosszabb is. Zivatarban repülni például borzasztó veszélyes és hiába tilos, néha nem lehet elkerülni. De a szélnél még az esős vagy havas leszállópálya is nehezebb feladat a pilótáknak - csak ezeket mi, utasok, szerencsére, nem látjuk...