Én is lehettem volna áldozat! - a tunéziai terrortámadás mellett nyaralt a magyar pár

Bár már hazaért az a magyar pár, akik pénteken a tunéziai terrortámadás helyszínétől nem messze nyaraltak, mégis borzongva mesélik a történteket.

"Világlátott ember vagyok, és Sousse városát nem tartom igazán vonzónak - meséli Bálint, aki párjával immáron harmadszor látogatott el Tunéziába.

Azért választottuk mégis úti célnak, mert nagyon jól kijövünk a helyiekkel, és mert a tengerpart ezen szakasza egyedülálló.

Mint mondja, a hosszan elterülő homokos partszakasz egybefüggő, nincs hotelek által feldarabolva, így a több kilométer hosszú parton szegény és nagyon gazdag, helyi és külföldi egyaránt megtalálható.

Barátnője a parton maradt

Péntek délelőtt Bálint rendhagyó módon azt tervezte, hogy ebéd előtt elmegy a városba, míg párja, Anna a strandon maradt.

Épp egy üzletben nézelődtem, amikor egy eladó odasietett hozzám. Az arca ijedt volt. Odavezetett egy tévéhez és a képernyőn megláttam a strandot és a letakart, véres, össze-vissza borult testeket. Teljesen lefagytam.

Mivel azon a partszakaszon a napágyak és az azokra terített matracok ugyanúgy néznek ki, szinte az összes strand teljesen egyforma.

Reflexszerűen a félig letakart tetemek haján, alkatán, fürdőruháján pattogott a szemem.

A következő sokk az volt Bálint számára, amikor a képernyőn megjelent a Marhaba szó (ami a szállásuk melletti hotel neve), és a tragédia időpontja: a mészárlás fél órával azután történt, miután ő elhagyta a strandot.

Gondolkodás nélkül rohant a szállása felé, ahol az üres strand fogadta: szerencsére párja és a hotel lakói épségben megúszták a terrortámadást Tunéziában.

Nem volt esélyük a turistáknak

A Tunéziában nyaraló Bálint rendszeresen sportol, így pontosan tudja, hogy a tengerpart homokjában nehéz futni.

A levegővel ellentétben a szél a homokot nem hűti le, és délben éri el a legmagasabb hőmérsékletét. Süpped, és tűzforró.

Mint mondja, az ilyen homokban való futáshoz gyakorlat és külön mozgástechnika kell. Esélye sincs az embernek egy gépfegyver elől elfutni, ha törölközőket és napágyakat, gyermekek által szétpakolt játékokat kell kerülgetnie.

Amellett hogy a helyiek nem tudják feldolgozni, hogy hazájukban ilyen tragikus és szégyenteljes esemény történt, sokak egyetlen megélhetési forrása, a sousse-i turizmus futott zátonyra. Bálintéknak van olyan helyi ismerőse, akinek egész évben a nyár három hónapja az egyetlen lehetősége arra, hogy pénzt kereshessen családjának. Ennek pénteken vége lett.

"Mostanában valószínűleg nem fogunk odautazni - mondja Bálint -, de bízom abban, hogy egyszer még lesz alkalmam visszamenni.

Remélem, hogy nem veszítettem el örökre Tunéziát.