Soros volt aktivistája: durva beavatkozást terveztek a magyar belpolitikába

Ölébe hullott 2009 tavaszán egy Soros-ösztöndíj a Nyílt Társadalom Intézettől, majd úgy gondolta, ezzel mindaddig nincs is baj, amíg ki nem derül, hogy egészen mást vár el a hálózat az aktivistától, mint a mélyszegénységben élők segítése. Mert ez utóbbi pont nem cél. Erről beszélt a Figyelőnek Békés Bence, aki az ország több cigánytelepén járt jogvédőként, de aztán kiábrándult a Soros-féle sajátos jótékonykodásból.

Békés Bence feladata az volt, hogy keressen támogatandó roma szervezeteket vagy szerveződéseket; sok csoporttal és aktivistával került kapcsolatba.

A jogvédelem területén ő is részt vett a TASZ romaprogramjának a megírásában, nagy részét ő fogalmazta.

„Egy évig jártunk Ózdra és környékére Juhász Péterrel. Az a projekt a helyi igényekre és szükségletekre reflektált. (…) Aztán más irányt vett a megvalósulás, három hónap után le is léptem. A terepmunkából Budapestről, Skype-ról irányított történet lett, s a jogvédő tevékenységet folytatók nem is tudták, milyen helyi problémákba nyúlnak bele. (…) Nem is voltak kíváncsiak a hatásra, a képviselt családok és közösségek további sorsára” – emlékezett vissza.

Mint mondta, „ilyen mértékben még soha nem akartak kívülről belenyúlni a magyar belpolitikába, ez önmagában elég ijesztő. Ha az ellenzék kerül hatalomra és megtartja az ígéreteit, azaz szétveri a közmunkát, visszadobják az önkormányzatokhoz az oktatást, az végzetes lesz az esélyegyenlőség szempontjából”.

Kitért arra is, a kis iskolák a helyi politikai játszmák martalékává válnak. Korábban az Ózd melletti Farkaslyukban a szülők hordták be a fát telente az iskolába, hogy legyen fűtés, majd leülték a lopásért kapott büntetést.

Ennek a Soros-típusú világnak az egyik nagy bűne, hogy iszonyatosan leegyszerűsítette a közbeszédben ezeknek az ügyeknek a tárgyalását

– jelentette ki.

Mint mondta, cigányügyben nem nagy a Soros-szervezetek szerepvállalása.

"Lehetett érzékelni kísérleteket arra, hogy éhséglázadások legyenek. Amikor ösztöndíjasként terepen voltam, azt láttam, hogy adott ponton megjelent a budapesti közösségszervező, s azt mondta: asszonyok, ezentúl én fogok idejárni hozzátok, és kiképezlek benneteket a tüntetésekre. Az ottani vezetőket félretolták volna, ám a helyiek erre teljesen normálisan úgy reagáltak, hogy soha többet nem álltak velük szóba. Persze pénzt se kaptak, legfeljebb egyszer”.

A kérdésre, hogy miért szállt ki a hálózatból, Békés Bence azt válaszolta: ha megváltozik az ember szemlélete, akkor annak természetes következményei vannak. „Én két évig kaptam ösztöndíjat, majd további három éven keresztül folytattam a vállalt feladatok elvégzését saját pénzből, a szabadidőmben. A végleges döntésem 2013 környékén született: többet nem tartom velük a kapcsolatot”.