kulcsár edina
Máris sorra készülnek a tanulmányok és a különféle elméleti megoldások, hogyan lesz csökkenthető az újrainduló repülések során a járványügyi kockázat. Meghökkentő javaslatok is születtek.
A repülés kétség kívül azt jelenti, hogy egy meglehetősen kis helyre összezárva, egy levegőt szívva, egymáshoz túlságosan is közel utazik akár több száz ember.
Ráadásul a repüléssel többféle sorban állás is együtt jár, legyen szó a becsekkolásról, a csomagok feladásáról, a biztonsági átvizsgálásról és a be vagy kiszállásról. Ezekben az esetekben a másfél-kétméteres távolság betartása hasznos előírás lehet, csak hogy nagyjából ez így betarthatatlan.
Végeláthatatlan sorok, egymásba kuszálódó emberek jellemeznék az amúgy is zsúfolt repülőtereket. De hát akkor mi a megoldás?
Ahány légitársaság, annyi szokás. Indiában azzal próbálják valahogy a tolongást enyhíteni a repülőkön, hogy teljesen megtiltják a kézipoggyász felvitelét a fedélzetre. Más légitársaságok kötelezővé teszik a személyzetnek, hogy minden egyes esetben nyissák ki a repülők hátsó ajtaját is, hogy kétfelé váljanak a felszálló-leszálló utasok.
Egyes légitársaságok egy újabb módszerrel próbálkoznak, a lépcsőzetes felszállással. Erre már korábban is volt példa, hogy szakaszosan engedték fel az utasokat, de most ezen a téren is van egy új próbálkozás. Ezzel állítólag fele annyira lehet csökkenteni a felszállási időt. Ennek lényege, hogy első hullámban az ablak mellett ülők mehetnek fel, aztán a következőben a középső sorokban ülők, végül a folyosó mellett helyet foglalók. Az ötlet jónak és hasznosnak tűnik, de az együtt utazó családok nagyon tiltakoznak ellene, különösen, ha kisebb gyerekkel utaznak.
A légitársaságok nem győzik felhívni a figyelmet arra, hogy a repülők belső légszűrője ugyanaz, mint amit a sebészeti műtőkben is alkalmaznak, vagyis kiszűri a vírusok és baktériumok 99 százalékát, így hát a fedélzeti levegővel nem igen lehet baj.
Ezzel együtt, repülni rizikós lesz. Bár most még, a forgalom felfutása előtt a légitársaságok megengedhetik(?) maguknak, hogy a középső üléseket üresen hagyják, de később már ez nagyon nagy luxus lehet, és önmagában is a jegyárak növekedéséhez vezethet.
A légitársaságok jövedelmezősége nagyban múlik majd azon, hogy milyen egészségügyi intézkedéseket vezetnek be. A rövidtávú járatokon átlagosan 70-72 százalékos töltöttségen felül lehet nyereségesen járatot üzemeltetni, de, ha blokkolni kell a középső székeket – oda nem értékesítenek jegyet, hogy nagyobb legyen a távolság az utasok között -, akkor az elérhető legnagyobb kihasználtság is csak 66 százalék lesz. Emiatt sokak szerint az olcsó repülésnek egy időre vége, mert a válság előtti jegyárakkal nem lehet így üzemeltetni.
Ráadásul minden valószínűség szerint olyan biztonsági változtatásokat hoz a légi közlekedésben a járvány után helyzet, melyek rendkívül kényelmetlenek és időigényesek. Valószínűleg kevesebb járat között lehet majd válogatni, valószínűleg drágább jegyárakkal, hiszen alacsonyabb töltöttségű járatokkal a légitársaságok működése veszteséges.
Minden le fog lassulni: a feladott poggyászokat valószínűleg fertőtlenítenie kell az utasnak, mielőtt átadja a személyzetnek. Az sem kizárt, hogy a fedélzetre való poggyászfelvitel tilossá, a poggyászfeladás pedig így kötelezővé válik – mert a fedélzetre vihető csomag fertőzésveszélyt jelenthet, márpedig ezek potenciálisan érintkezhetnek a többi utassal.
Erősen javallott lesz mindenkinek a fedélzeti maszkviselés. Az sem fog ártani, ha az utasfogadás előtt letakarított üléseket mindenki még egyszer maga is letörli fertőtlenítős kendővel, mielőtt helyet foglalna. Törölgethetünk magunkon kívül más dolgokat is a repülő vécéjében, például a kilincset, mielőtt hozzáérünk