KÜLFÖLD

Tragikus hír érkezett: váratlanul meghalt a legendás művész

Saját hazájában sokáig ismeretlen volt, miközben már az egész világ rajongott érte.
  • Szerző: Ripost

Nyolcvanegy éves korában elhunyt Eduardo Arroyo világhírű spanyol festőművész és szobrász vasárnap Madridban.

"Bizonyos, hogy pályatévesztett író vagyok, aki több regényt és néhány elbeszélést megfestett. Irodalmi szenvedélyem késztetett arra, hogy néhány történetet festékkel, ecsettel mondjak el" - nyilatkozta önmagáról a művész 2003-ban az MTI-nek, amikor Budapesten járt a Ludwig Múzeumban rendezett kiállítása alkalmából.

A 20. század egyik legrelevánsabb és legradikálisabb spanyol művészeként jellemzett alkotó 21 évesen költözött Párizsba, Franco-tábornok spanyolországi diktatúrája (1939-1975) elől menekülve.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

RIP Eduardo Arroyo #eduardoarroyo #art #spanishartist

SpaininSouthAfrica (@emb.pretoria) által megosztott bejegyzés,

Itt kezdett festeni autodidaktaként, miközben újságíróként is dolgozott. Megismerkedett a bohém francia művészvilággal, az avantgárd szellemi körökkel.

A francia Gilles Aillaud és az olasz Antonio Recalcati festőművészekkel közösen létrehozták saját művészeti irányzatukat, az úgynevezett narratív ábrázolást, amellyel azonnal nagy feltűnést keltettek, annak kritikai szemlélete, iróniája, politikussága miatt.

Arroyo színes, pop art-jellegű képein gúnyolta ki a spanyol diktátort és tábornokait, magas rangú katonai és egyházi személyiségeket. Első önálló kiállítását 1961-ben a párizsi Claude Levin Galéria rendezte.

Spanyolországban 1963-ban nyílt tárlata, amelyet a cenzorok szinte azonnal be is zárattak. Évekkel később a valenciai művészeti biennálé kurátorának kérték fel, ám a hatóságok letartóztatták. Végül nemzetközi nyomásra engedték szabadon, és kiutasították szülőhazájából.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

'Caballero español' 1970 by #eduardoarroyo RIP #sittibiterralevis

David Trullo (@davidtrullo) által megosztott bejegyzés,

Miközben Európában és Amerikában egymást követték kiállításai, és nőtt népszerűsége, addig Spanyolországban a nagyközönség számára sokáig szinte teljesen ismeretlen maradt.

A diktátor halálát követően, a demokratikus átalakulás időszakában 1976-ban tért haza, jelenléte a harmincas évek spanyol avantgárd művészeti identitás folytatását jelentette, amelyet mások mellett Pablo Picasso vagy Joan Miró képviseltek.

A képzőművészet mellett az írást sem hanyagolta, több kötete is megjelent, 1986-ban Münchenben bemutatták első drámáját Bantam címmel.

"Spanyolország ma elveszítette festészete egyik kiválóságát" - írta a művész halálhírére reagálva a spanyol királyi ház Twitter-oldalán, hangsúlyozva, hogy Eduardo Arroyo művészete jelen marad a világ múzeumaiban a jövő generációi számára.