KÜLFÖLD

Másfél hónapra barcelonai lakásába zárta a járvány a magyar lányt

Elsírtam magam, amikor megcsapott a rózsaillat és megláttam a tengert: sokként ért, hogy újra szabadnak érezhetem magam – mondja Cser Andi, akit Barcelonában ért a járvány, és hosszú hetek után vasárnap tehette ki a lábát először a lakásából, leszámítva a heti egy gyors vásárlást.
  • Szerző:

Március közepe óta teljes karantén van Spanyolországban, csak a legközelebbi üzletbe szabad elmenni. Cser Andi, aki 9 éve él Spanyolországban, éppen hazakészült Magyarországra, amikor a járvány kitört, azóta egyedül él bezárva a cicájával.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Elsírta magát az első sétán

Vasárnap tehette ki először a lábát úgy, hogy nem a boltba sietett a legrövidebb úton.

„Vasárnap hajnalban mehettünk ki először az utcára, de most is csak naponta egyszer, a gyerekek és az idősek legfeljebb egy órára, és nem hagyhatjuk el egy kilométernél távolabb a lakóhelyüket” – mesélte a -nak a magyar lány. „Én azonnal a hegy felé indultam. Az első kétszáz lépcső után nehezen vettem a levegőt, elszoktam a mozgástól. Ahogy megéreztem a tömény rózsaillatot és megláttam a tengert, a vörösen izzó hajnali horizontot, elsírtam magam: újra szabad vagyok! Mindenféle hangok, színek és illatok, valósággal sokkolt a sok inger.”

Ezt a különleges élményt másfél hónap teljes bezártság előzte meg.

 

Családja érdekében nem jött haza

„Megvolt a repülőjegyem haza, de féltettem a családomat. A járvány előtt közvetlenül ott voltam a százezres nőnapi tüntetésen, hétvégi telt házas koncerteken és mindennap metróval utaztam” – indokolja maradását. Így viszont osztoznia kellett a spanyolok sorsában. Andi blogot indított Mit keresek én itt? címmel, ebben nemrég azt írta: „Ma kipróbáltam, hogy tudok-e még gyorsan menni, de már nem mozdul a testem. Itthon is néha leguggolok az akvárium mellé, aztán megdöbbenek, hogy nem bírok felállni, eltűnt a lábamból az erő.”

 

Sokba kerül a szigorú szabályok megszegése

„Csak vásárolni mehettünk ki, és nekem túl közel van minden bolt, öt percen belül. Egyre nehezebben bírtam, elkezdtem egyre többet vásárolni” – meséli. „Egyre több kaja lett itthon, én meg egyre többet ettem, hogy ne kelljen kidobni. Az ember egy idő után apró trükkökkel él: a cicámnak különleges táp kell, a szaküzlet 10 percre van, az már oda-vissza 20, akár 30 perc is lehet, az illatszerbolt is 10 perces séta, ezért már kétszer átfestettem a hajam. Az egyik boltban nem volt cukor, végre elmehettem érte messzebb, azóta mindig kitalálok valamit, mi nincs, ami kéne. Napközben ritkán ellenőriznek, de a büntetés nagyon magas, ha az ember indokolatlanul távol megy a lakóhelyétől.”

Fotó: Cser Andrea

 

Végre sikerült felszednie pár kilót

A szigorú karantén még az olyan világlátott embereket is megviseli, mint amilyen Andi.

„Hat évig az autómban laktam, csavarogtam, a civilizációtól távol éltem, gyakran kerültem olyan helyzetbe, hogy át kellett gondolnom, mi lesz velem, ha a világban történik valami. 9 éve lakom Barcelonában, és tavaly óta egy új, biztos helyen lakom, az internetet is beköttettem karácsonyra és beszereztem egy lakótársat: egy kiscicát. Ösztöndíjat kaptam egy kerttervező tanfolyamra és minden káros szenvedélyemtől megszabadultam, így ért a világjárvány, szerencsére. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy éppen akkor sikerül híznom, amikor eljön az „apokalipszis!”

Andi ugyanis az elmúlt években azzal küzdött, hogy telente hét kilót fogyott, és semmilyen hízókúra nem segített rajta. Most alighanem a mozgásszegény életmód, az unalom és a vásárlás iránti vágy miatt tudott felszedni pár kilót.

 

Bezárva megtanuljuk, mi az igazán fontos

A pozitív beállítottságú lány igyekezett a nehéz helyzetben is a jót nézni.

„Bár a belvárosban lakom, olyan a kerület, mint egy falu a városban. Az első héttől kezdve kialakultak mindenféle segítő rendszerek, időseknek, egyedülálló szülőknek bevásárló szolgálat, élelmiszer segélyek, játékcsere program, online közös edzés, videokonferenciás szomszédgyűlés” – mondja Andi. „Az is jó, hogy nem kell sehova menni, az egész nap az enyém. Igaz, hogy elszigetelődünk egymástól, de cserébe lenyugszunk kicsit, szembenézünk a félelmeinkkel, megtanuljuk, mi számít és mi nem, rájövünk, ki hiányzik és kinek hiányzunk, felfedezzük, mit szeretünk csinálni. Egy önismereti tanfolyamon van az egész emberiség, ami nehéz munka, de megéri.”

Fotó: Cser Andrea

 

„Kifigyeltem, hogy délben pont besüt a nap az utcámba, kiálltam az ajtóba egy fél órára napozni, mintha az erkélyem lenne. Legalább köszönünk a szomszédokkal, már az is sokat számít” – mondta Andi

Fotó: AFP„Vasárnaptól egyelőre napi egy órára mehetünk ki sportolni, a társasági élet viszont továbbra is szigorúan tilos” – összegez.

És ezeket olvastad már?