INSIDER

Müller Cecília: Végre megdögönyözhettem az unokáimat – Videó

Élőben is olyan mosolygós, mint a képernyőn: Müller Cecília exkluzív interjút adott a Ripostnak. Ezúttal nem a munkájáról, hanem a családjáról, magánéletéről mesélt. Nemcsak azt árulta el, neki mi hiányzott a legjobban a járvány idején, de a nyakában lévő kereszt titkát is elmondta!

Müller Cecília „élőben” is ugyanaz a mosolygós, bájos és végtelenül kedves hölgy, aki rendületlenül állta a sarat a járvány idején. Az országos tiszti főorvos tavasszal „beköltözött” a háztartásokba: az operatív törzs sajtótájékoztatóin nap mint nap láthattuk a tévében. Ő lett az ország „Cili nénije” – amit végtelen nyugalmának, higgadtságának és a vírushelyzetről szóló türelmes magyarázatainak is köszönhet. Minderre a személyes találkozásunk alkalmával sem cáfolt rá: mosolygós interjút adott a -nak!

EZEKET OLVASTAD MÁR?

: A napi intézkedéseken túl mindig szolgált valamilyen, a hétköznapi élettel kapcsolatos útmutatással is. Miért tartotta ezt fontosnak?

Müller Cecília: Ezek a napi tájékoztatók nagyon fontosak voltak, mert a tájékoztatás az együttműködés alapja. Ahhoz, hogy megnyerjük az emberek együttműködését, el kellett mondani, hogy az intézkedések miért fontosak, hiszen szigorú szabályokat kellett hoznunk. Ez a tájékoztató erre volt hivatott. De a háttérben nagyon sok munka folyt, hiszen mi már a hazai járvány kezdete előtt elkezdtünk dolgozni. Még fogtuk a pezsgős poharakat 2019 utolsó napján, amikor már hallottunk a vuhani eseményekről, és azt szerettük volna, hogy ide minél később érjen el a járvány, és a legkevesebb veszteséggel járjon. Úgy gondolom, hogy ez sikerült, de nincs megállás. A vírus még itt van.

A munka nem áll meg: folyamatos a kutatás az oltóanyag és a terápiák irányában (Fotó: Sulyok László/Ripost)

„Nagyon fárasztó volt a mindennapi sajtótájékoztató”

: Az operatív törzs a járvány idején reggel hatkor már ülésezett, délelőtt képernyőn volt és az egész napi munka után még hazautazott minden nap. Hogy bírta, és mennyivel könnyebb most, a veszélyhelyzet végével az élete?

M. C.: Most is gőzerővel dolgozunk. Folynak a kutatások az oltóanyag kifejlesztésére és a terápiák terén is. Mindemellett szoros megfigyelő rendszert működtetünk, ha esetleg megjelenne a vírus ismét, gócpont alakulna ki, azonnal izolálni tudjuk. Azt nem bánom, hogy a mindennapos tájékoztatók időszaka egyelőre befejeződött. Őszintén bevallom: nagyon fárasztó volt. A családomnak is nélkülöznie kellett engem. Hál Istennek, az én hátam mögött egy nagyon erős család van, úgyhogy nekik is köszönöm, hogy végig támogattak. Legjobban az unokáim hiányoztak, de most már végre megdögönyözhettem őket!

Minden egyes nap tájékoztatta a lakosságot (Fotó: Sulyok László/Ripost)

„Kicsit olyan volt, mint a Kis herceg meg a róka története”

: Éppen önnek kellett megkérnie mindenkit, hogy a gyermekek csak távolról szeressék a nagyszüleiket, ne találkozzanak velük, hiszen az idősek voltak leginkább veszélyben.

M. C.: Igen, és személyesen is átéreztem, milyen nehéz ez. Egy kicsit olyan volt, mint a Kis herceg és a róka története. Először nem tudtuk, honnan jött ez a vírus, mindenki gyorsan bezárkózott. Aztán kicsit közelebb kerültünk: nagyon kedves volt, ahogyan gondoskodtak a fiatalok a nagyszülőkről, és a erkélyen keresztül integettek egymásnak – ekkor legalább már látták egymást. Mi végig az interneten, videón keresztül tartottuk az unokáinkkal a kapcsolatot. Csodás pillanat volt, amikor végre meg is ölelhettük egymást.

Budapest, 2020. június 17.
Fotó: Balogh Zoltán / MTI

„Nem csak az unokáimnak, Gál Kristófnak is kijárt egy nagy ölelés”

: Bejárta a sajtót az a fénykép, ahol kollégáját, Gál Kristófot megöleli az utolsó sajtótájékoztatón. Ennyire a szívébe zárta ezt a rendőrt?

M.C.: Ez csapatmunka volt, mindenkivel nagyon jó együttműködés alakult ki, természetesen Gál Kristóffal is. Beleláttunk egymás munkájába, és tanultunk is nagyon sokat egymástól. Igen, eközben személyes kapcsolatok is kialakultak. Gál Kristóffal egy nagyon őszinte, kedves, emberi kapcsolat alakult ki, hiszen a szakmai egyeztetéseken is folyamatosan együtt dolgoztunk.

Íme az interjú videója:

„Ugyanúgy választok ruhát, mint minden más hölgy”

: Egy ország csodálta kifogástalan megjelenését és változatos öltözködését, azt hittük, ez egy stylist munkáját dicséri, de Gál Kristóf az utolsó sajtótájékoztatón elárulta: minden alkalommal a saját ruháit hordta. Mi alapján választott?

M.C.: Igen, ezek az én ruháim voltak. Ez az országos tiszti főorvos megjelenése volt, de otthon azért van laza, pihenős, szabadidős ruhatáram is. Nagyon kedvelem a színeket, előnyben részesítem az egyszínű ruhákat, de nem zárkózom el semmi elől. Mint általában minden hölgynél, egy próbán derülhet ki, hogy az a ruhadarab, amit kinéztünk magunknak, esetleg a saját személyiségünkhöz nem is egészen passzol. Ugyanúgy választok, mint minden más hölgy.

A nyaklánc és azon a kereszt medál állandó kiegészítő (Fotó: Sulyok László / Ripost)

„Nagy-nagy szeretettel hordom azt a bizonyos keresztet”

: Egy kiegészítő viszont sosem változott: mégpedig egy nyaklánc, kereszt medállal. Miért tartja ilyen nagy becsben?

M.C.: Én úgy gondolom, mindannyian éreztük már életünk során a saját korlátainkat annak ellenére, hogy mindent megteszünk, legjobb tudásunk szerint. Mindig marad egy olyan „szelete” az életnek, ami rajtunk kívülálló. Én ebben bízom. A nyakláncot a medállal egy családtagomtól kaptam ajándékba, már nagyon régen, és nagyon nagy szeretettel hordom.

Közeli ismerősei Cilinek becézik

Müller Cecília 1984-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerzett diplomát és négy szakvizsgával rendelkezik, beszél németül és angolul. Dunaújvárosban volt kórházi orvos, majd Mezőfalván üzemorvos, 1991–96 között Nagyvenyimben háziorvos, majd dunaújvárosi tiszti főorvos. 2010-től néhány hónapon át a Közép-Dunántúli Régió tiszti főorvosaként irányította az ajkai vörösiszap-katasztrófa következményeinek elhárítását. 2011-ben a Fejér Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályának vezetője, ezután nevezték ki országos tiszti főorvossá.

Ma is Nagyvenyimben él háziorvos férjével, két felnőtt gyermekük és három unokájuk van. A mezőfalvi plébánia világi lelkipásztora. Közeli ismerősei Cilinek becézik. Hobbija a kertészkedés, a természetjárás, a sport, amikor Dunaújvárosban dolgozott, rendszeresen futva tette meg az utat munkahelyéig és haza.

Szent Adalbert-díjat kapott

A magyar lakosság egészségének megóvása érdekében nap mint nap fáradhatatlanul, magas szakmai színvonalon végzett áldozatos munkája elismeréseként Szent Adalbert-díjat adományozott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Müller Cecíliának. A kitüntetést a szervezet 1992-ben alapította, azt olyan tudósoknak, művészeknek és egyházi vagy közéleti személyiségeknek ítéli oda, akik a kereszténység és a magyarság érdekében kimagaslóan értékes művet alkottak vagy tevékenységet végeztek. Müller Cecília köszönetét fejezte ki az elismerésért, amely számára fontos megerősítés hivatásának és keresztény küldetésének folytatásához.

Fotó: Teknős Miklós / Magyar Nemzet

Mindenképpen Magyarországon fog nyaralni

Müller Cecília lapunkkal azt is megosztotta: szeretne elmenni ő is picit pihenni, reméli, a járványhelyzet ezt megengedi.

„Én mindenképpen itthon maradok idén, és másoknak is ezt ajánlom jó szívvel, hiszen rengeteg szép hely van Magyarországon! Szeretjük a dombokat, hegyeket, szeretünk kirándulni. Nagyon sok felfedezni való van még számomra is.”

 

És ezeket olvastad már?