kulcsár edina
"Ez egy katolikus woodstock" - mondja a mellettem álló férfi, amíg a pápára várunk. És tényleg! A világ minden tájáról idejöttek a magyarok, busszal, vonattal, biciklivel, gyalog és stoppal, fáradságot nem kímélve. Órákon át gyalogoltak és ácsorogtak a zuhogó esõben. Volt "elõzenekar" - számos üdvözlégy - és a pápa olyan fogadtatásban részesült, mint egy szupersztár. Pia meg drog nem volt, de a tömegben mindenki elvesztette azokat, akikkel érkezett. A frissen felállított székely kapu lett a találkozási pont.
Már reggel látszik, hogy esni fog, de még reménykedünk. A buszok a városba vezető körforgalomnál kitesznek, és mint egy jelre, elered, zuhog az eső. A Kárpáteurópa Utazási Iroda kis csapata azonban elszántan nekiindul a vagy hat kilométeres túrának, át városon, fel a nyeregbe. Váradi Józsefné Ibolya egyik kezében esernyő, a másikban kisszék, hátán hátizsák, a járásáról senki meg nem mondja, hogy 77 éves. Egész életében reménykedett, hogy egyszer láthatja a pápát, római útról ábrándozott, de az nem jött össze.
Csak egyszer említettem a lányomnak, hogy de jó volna…! Aznap, amikor bejelentették a pápalátogatás hírét, az öccsével együtt lefoglalták nekem az utat. Pünkösdkor lesz a születésnapom, szebb ajándékot nem is kaphattam volna!
Hozzáteszi: Géderlakon él, büszkén viselik az Európa legvirágosabb települése címet.
Fejes Ferencné is kitartóan lépdel, a nyugdíjas tanárnő 75 küzdelmes évet tudhat maga mögött. Örökbe fogadott fia elkísérte erre az útra. Csimadia Máté és Márk, mint két kiscsikó, előre szalad. Édesapjuk, Csizmadia István terelgeti őket. Csángó, a Moldvai Csángókért Egyesület alapítója.
Az egész család itt van, anyukám és a testvérem is – mondja felesége, Balogh Krisztina. – A csángók között sokan már nem is beszélnek magyarul, pedig érdemes megőrizni csodálatos kultúrájukat.
Bogdán Tibor, az idegenvezető is csángó, a Magyarság Házában szervező. Azon vannak, hogy a Kárpát medence kultúrája terjednek a Kárpát-medencében, bemutatkozási lehetőséget kapjanak a művészek.
Elérjük a kegytemplomot, már négy kilométer van a lábunkban, de a java még most jön!
Mikor felérünk kiderül, hogy a nyeregben teljes a fejetlenség. Amikor bejelentik a pápa érkezését, elhalkul a tömeg, majd felharsan az éljenzés és taps: megérkezett a Szentatya. Eláll a reggel óta reménytelenül zuhogó eső. Kezdetét veszi az áhítat, ezt már közvetítik a televíziók, de az érzést, ahogyan több mint százezer szív együtt dobban, azt nem tudja visszaadni. Aki nem vallásos, az is meghatódik, feledve a rendezés minden hiányossága, a domboldal egy emberként követi a liturgiát, hallgatja Ferenc pápát.
A misének vége, menjetek békével – és akkor felhangzik a magyar himnusz, tízezrek énekelnek együtt meghatottan, és felcsendül a székely himnusz, amit évtizedeken át csak titokban, lehúzott redőnyök mellett, megbízható társaságban lehetett énekelni, most felszabadultan, teli torokból, ki mosolyogva, ki könnyekkel a szemében énekel. A legtöbb ittlévő ember soha nem felejti ezt a napot. Annak ellenére sem, hogy sokan remélték a pápa megszólal magyarul, egy-két biztató szót köszöntést mond. Sajnálták, hogy ez nem történt meg, de jól esett minden magyar szó, ének.