INSIDER

Félholtra verték a migránsok a magyar kamionost: a pszichiátrián kezelték miatta

Még mindig rémálmok gyötrik azt a kamionost, akit Calais mellett megvertek a migránsok.
  • Szerző: Ripost

Bár szeretné, sosem tudja elfelejteni Bárándi Attila kamionsofőr azt a három évvel ezelőtti éjszakát, amikor a franciaországi Calais felé tartó autópálya parkolójában illegális bevándorlók megtámadták.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

A hívatlan útitársak titokban Angliába akartak eljutni, ezért a magyar sofőr kamionjának pótkocsiján felnyitották a ponyvát. Attila felébredt a mozgásra, és kiszállt a fülkéből. Nem kellett volna, mert a csalódott migránsok félholtra verték, a fogait kirúgták.

A kórházban 26 öltéssel varrták össze a fejét, a száját, sokáig csak szívószállal tudott enni.

„Az esetet követően egy évig feküdtem a debreceni pszichiátrián. Miközben a sorstársaimmal mesét olvastunk egymásnak, a fogaimat a jóérzésű emberek adományaiból megcsinálták” – mesélte a Blikknek Bárándi Attila.

A sofőr sokáig úgy gondolta, soha többé nem lesz képes kamionra ülni. Hiába ápolta őt féltő szeretettel az élettársa, Marika, sokszor eszébe jutott, hogy egy vonat elé ugrik és véget vet az életének. Ma már nincsenek rossz gondolatai, amiért nagyon hálás a párjának.

„Újra élvezem a vezetést, de csak Magyarország területén ülök kamionra. Egy 40 tonnás, nyerges vontatót vezetek, amivel a hét elején műanyag alapanyagot szállítottam a feldolgozóba, aztán Dunaújvárosban vasat vettem fel, most Hatvanban sportruhát pakolok le, és gurulok tovább Csepelre. Jó lesz a hét végén otthon lenni, Marikával kutyát sétáltatunk, és horgászni is megyünk”.

Marika aggódva várja haza a párját. Hétvégente a kedvenc ételeit főzi, palacsintát, brassói aprópecsenyét, de a férfi imádja a sült krumplit sült krumplival is.

„Tizenkilenc éve vagyunk együtt Attilával, az elmúlt három esztendő volt életem legnehezebb időszaka – mondta a Blikknek Marika. – Persze, hogy kitartok mellette, de tudom, csak az idő tudja begyógyítani a lelkét. Néha rémálmok gyötrik, előtörnek az emlékei, és nagyon sokáig tart, mire meg tudom nyugtatni.”