Plakátot rongálni csak az ellenzéknek szabad

A nemzeti ellenállás konzultációjának aposztrofált szabotázsakciót azután hirdette meg a Jobbik, hogy a Nemzeti Választási Bizottság pénteken egyértelműség hiányában

nem hitelesítette a rendkívüli munka elrendeléséről és a munkaidőkeret legfeljebb 12 hónapos tartamáról szóló népszavazási kezdeményezéseket,

amelyeket jobbikos és momentumos politikusok nyújtottak be magánszemélyként.

Korábban a Jobbik vezetői és prominens politikusai számos alkalommal elítélték a plakátrongálást.

Tavaly februárban, amikor feketére festették a Jobbik több hirdetési felületét, Z. Kárpáti Dániel, a párt országgyűlési képviselője hangsúlyozta: méltatlannak és gyávának tartják a plakátok összemázolását.

A múlt év júliusában Staudt Gábor, az akkor még jobbikos honatya emelt szót az ellen, hogy az országgyűlési képviselő-választás előtti kampányban tépkedték pártja plakátjait, s emellett írásban fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez az ügyben.

– Én nem tartom jónak a plakátrongálást. Azt szeretném, ha egy olyan országban élnénk, ahol nyugodtan ki lehet tenni a véleményeket, és senki nem rongálja meg azokat, hiszen

a plakátok azért vannak, hogy az embereknek üzenjenek a politikai szervezetek

– hangoztatta Szilágyi György, a Jobbik parlamenti képviselője 2017 júliusában.

Még korábban, 2015 nyarán Farkas Gergely,

a Jobbik országgyűlési képviselője nevezte eltúlzottnak a baloldal buzdítását a bevándorlásról szóló óriásplakátok megrongálására.

A kettővel ezelőtti parlamenti ciklus végén, 2014 márciusában Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke panaszkodott arról, hogy „feltűnően lassan sikerül csak javítani az utángyártott” plakátokat. Vona a hirdetőfelületeik sorozatos rongálását „gőzerővel” folyó hisztériának nevezte.

Ezek szerint a plakátrongálás elítélendő, ha azt a jobboldali érzelmű magánszemélyek teszik, de üdvözlendő, ha a mostani ellenzék támogatja, sőt szinte szervezi azt.