A Figyelő 1996. szeptember 19-én írta meg, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. százmilliós nagyságrendű megbízási díjért alkalmazott külső szakértőt, aki lealkudta az önkormányzatoknak a belterületi földekért járó részesedést, ezzel robbant ki a Tocsik-botrány. Az előzmények egészen a rendszerváltás előttig nyúltak vissza, amikor az 1989-es úgynevezett átalakulási törvény az állami vállalatok alatt fekvő, belterületi földingatlant az illetékes tanácsok, a későbbi önkormányzatok tulajdonába adta. Az állami vagyonkezelő azonban az eredetileg tervezett összeg harmadát-negyedét volt hajlandó az önkormányzatoknak átadni, ennek a Legfelsőbb Bíróság ítélete vetett véget, amely a Dunai Vasmű ügyében helyt adott Dunaújváros keresetének, és kötelezte az ÁPV Rt.-t, hogy a város eredeti követelésének teljes összegét – hárommilliárd forintot – fizessen ki. Itt jött a képbe Tocsik Márta ügyvédnő, aki az ÁPV Rt. megbízásából az ilyen ügyekben peren kívül igyekezett lealkudni az önkormányzatoknak járó részesedést. Cserébe tízszázalékos részesedést kapott abból az összegből, amelyet a helyhatóságok elengedtek, így összesen 804 millió forint sikerdíjat vehetett fel a vagyonkezelőtől.
A Figyelő cikkének megjelenése után öt nappal az ügyet Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő vetette fel a parlamentben. Országgyűlési vizsgálóbizottság alakult, a botrány nemcsak az akkor regnáló MSZP–SZDSZ-koalíciót, hanem magát a Horn-kormányt is megrengette. A kabinet visszahívta az ÁPV Rt. igazgatóságát, két napra rá a szocialista Suchman Tamás privatizációért felelős miniszter egy televíziós hírműsorból tudta meg menesztését.
A hosszas vizsgálódások során kiderült, hogy a botránynak politikai szálai is vannak: Boldvai László, a szocialista párt országgyűlési képviselője és akkori pénztárnoka, valamint Budai György, az SZDSZ-hez közel álló üzletember is érintett benne. A parlamenti meghallgatások anyagai és a nyilvánosságra került bűnügyi adatok szerint Boldvai közölte Tocsik Mártával, hogy melyik MSZP-közeli céget kell alvállalkozóként bevonnia: tudatta vele azt is, hogy a vállalkozás munkát nem fog végezni, de 30 százalék jár neki a sikerdíjból. Budai György pedig – akiről Tocsik Márta azt hitte, az SZDSZ főpénztárosa – azt kérte: az ügyvédnő a sikerdíjának 25 százalékát utalja át egy, a szabad demokratákhoz közeli vállalkozásnak. Boldvai és Budai is Tocsik értésére adta: ha nem fizet, elintézik, hogy az ÁPV Rt. vonja vissza az ügyvédnő megbízatását. Tocsik pedig fizetett.
A botrány nyomán hosszas jogi procedúra indult: a büntetőeljárás 1997-ben kezdődött, Tocsik Mártát és Liszkai Pétert, az ÁPV Rt. vezető jogászát csalással, az ÁPV Rt. további négy vezetőjét hanyag kezeléssel, Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt pedig befolyással üzérkedéssel vádolta. 2003-ban a Legfelsőbb Bíróság Tocsik Mártát csak magánokirat-hamisítás miatt marasztalta el és ítélte 400 ezer forint pénzbüntetésre. A Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, hogy Tocsik sikerdíjas szerződése jogszabályba ugyan nem, de a jó erkölcsbe ütközik, mert „a társadalom rosszallását váltotta ki”. A Legfelsőbb Bíróság 2008-ban hagyta jóvá azt a döntést, miszerint a jogásznőnek csupán bruttó 80,7 millió forint jár, a sikerdíjának többi részét viszont kamatokkal együtt vissza kell fizetnie. Tocsik Márta 2013-ban hunyt el, addig a nyugdíjából vonták is az összeget. Az ügy politikai érintettjeit, Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt már első fokon felmentették, a döntést másodfokon is helyben hagyták.
Az ügyvédnő az ügyében egyetlenegyszer – 1997-ben – adott interjút, eszerint a körülötte kialakult botrány mögött a politikát sejtette. Arra a kérdésre: nem tart-e attól, hogy az egész ügy végén egyedül Tocsik Márta lesz a bűnös, azt felelte: „Ahogy elnézem az irányzékot, igen.”
origo.hu
