1 millió migráns jönne Európába, ember nincs aki eligazodik a líbiai helyzetben

Túlnyomó részben képzetlen, semmiféle rendszeres , európai mércével is értékelhető munkát még soha nem végzett emberekről van szó. Olyanokról akiket az európai munkaerőpiacon soha nem fognak alkalmazni. Túlnyomó többségük gazdasági okokból hagyta el hazáját, azonban alacsony iskolázottságuk és kevés munkatapasztalatuk miatt alig van esélyük az elhelyezkedésre. Legtöbben azért rekedtek Líbiában mert arra sem volt pénzük, hogy megfizessék az embercsempészeket, aki legalább a Soros-féle NGO hajókhoz eljuttatják őket a líbiai parti vizek közelében.

90 százalékuk az úgynevezett szubszaharai térség különböző törzseiből származó ember, akiknek csak homályos elképzelései vannak a nyugati életformáról. Csak annyit tudnak és remélnek, hogy ott szerencsés esetben valamiféle segélyhez juthatnak, amiből talán még haza is tudnak küldeni valamennyit.

A líbiai partok közelébe eddig rendszeresn küldött „mentőhajók” valójában az embercsempészeknek jelentettek rizikómentes üzletet, hiszen úgy vehették el a migránsoktól a pénzt, hogy legfeljebb 20-25 kilométerre kellette eltávolodniuk a partvonaltól.

Ráadásul a migránstáborokban egyre nagyobb a zűrzavar és a nyomor, valóban tarthatatlanok az állapotok, humanitárius katasztrófa fenyeget.

Líbia 1700 kilométer hosszú tengeri partszakasza, amely északról határolja, széles utat nyit a Földközi-tengeren át Európába. A jelenleg legforgalmasabb migrációs útvonal évek óta itt található.

A Kadhafi rendszer megbuktatása évek óta tartó káoszt hozott az országra, lényegében katonai klánok harcolnak egymással, polgárháború dúl évek óta. Az anarchiát radikális iszlamista szervezetek által is támogatott bűnszervezetek használják ki, amelyek egy teljes iparágat építettek a Líbiában tartózkodó több százezer illegális szubszaharai migráns Európába szállítására.

A polgárháborús harcok a koronavírus-járvány ellenére sem csillapodtak az észak-afrikai országban, ahol az elmúlt hetekben a kormányerők ellentámadásba lendülve több települést is visszafoglaltak.

Az ország déli és keleti részét ellenőrzése alatt tartó tábornagy Halifa Haftár április 4-én indította meg csapatait az egységkormány által uralt főváros, Tripoli elfoglalására.

Haftár arra hivatkozva indított támadást a központi kormány ellen, hogy meg kell tisztítani az országot a nemzetközileg elismert kormány által szerinte hallgatólagosan támogatott terroristáktól és zsoldosoktól. Ellenfelei szerint azonban a tábornok valódi célja a katonai diktatúra bevezetése az egész országra kiterjedően. és egyfajta új Kadhafi elnök van felemelkedőben.

A Tripoliban székelő nemzeti egységkormányt a nemzetközi közösség elismeri, jóllehet ellenőrzése csak a fővárosra, illetve a környező területekre terjed ki. Líbia keleti és déli felének legnagyobb részét a tobruki központú parlamentre támaszkodó, Haftár tábornokhoz köthető vezetés tartja hatalmában. Haftár tábornokot egyébként Egyiptom, az Egyedül Arab Emírségek, Jordánia, és Szaúd-Arábia is támogatja. A tábornok korábban Franciaország és Oroszország támogatását is bírta.

Róma azonban a tripoli központi kormányban látja azt az erőt, amely biztosíthatja a stabilitást az észak-afrikai országban, és ezáltal az Európára nehezedő migrációs nyomás csökkenését. Őket támogatja Törökország is, amely úgy tényezőként lépett fel a térségben.

A német, a francia és az olasz külügyminiszter, valamint az Európai Unió vezető diplomatái közös felhívásukban most a béketárgyalások felújítására, humanitárius fegyverszünet megteremtésére szólította a szemben álló feleket. Líbiában áprilisban vált különösen súlyossá a helyzet, amikor annak ellenére heves harcok robbantak ki, hogy az ENSZ és segélyszervezetek az új típusú koronavírus megfékezése érdekében sürgős fegyverszünet bevezetését szorgalmazták.

A tét Európa számára ijesztően nagy. Megindul-e a Líbiában rekedt 1 millió migráns az olasz, a spanyol vagy a görög partok felé?