Lottó régen és ma: amikor 1500 Ladára is futotta volna a nyereményből

Három forint harminc filléres otthonok

1957-től a hatvanas évek végéig a lottó tárgynyereményei között a legnagyobb értékű nyereménynek vitathatatlanul az öröklakás számított. Ebben az időszakban összesen 505 darab lakást és 224 családi házat, üdülőt sorsoltak ki és adtak át boldog tulajdonosaiknak.

A budapesti nyereménylakások esetében a 60-as évektől kezdve pedig már nem véletlenszerűen kiválasztott és a szervező által megvásárolt lakásokhoz jutottak a nyertesek, hanem a kimondottan erre a célra épített Lottóházakban kínált ingatlanokba költözhettek be a legszerencsésebbek. A budapesti Lottóházak mai napig állnak, többek között a Frankel Leó utcában, a Kárpát utcában és a Margit körúton is.

De közülük is talán az egyik legizgalmasabbnak a harmadikként felépített, Üllői út 39-43. számú épület története számít, mely felépítésének körülményei sokat elmondanak a 60-as évek világáról.

1956-ban a legendás Corvin közben és a kereszteződés negyedik sarkán, a Kilián laktanyánál zajlottak a forradalom legvéresebb ütközetei. A forradalom leverése után a hatalomnak különösképp fontos volt, hogy a tér romjai senkit se emlékeztessenek a történtekre, így az újjáépítés gyorsan megkezdődött. Pontosan az Üllői út és a Ferenc körút sarkán épült fel 1959-ben a harmadik Lottóház. A hatemeletes lakóház földszintjén egy OTP kirendeltség és számos bolt is helyet kapott. A Lottóház első lakói 1961 augusztusában költözhettek be az épületbe. Az ünnepélyes „kulcsátvételről” és a lakások birtokba vételéről természetesen a Magyar Televízió is beszámolt. Az eseményt Jurij Gagarin magyarországi látogatásához időzítették: a nyertesek már új otthonuk erkélyéről nézhették Gagarin és küldöttsége autókaravánját, és az Üllői úti felvonulást.    

NYER-TELEK

1963-ban hazánk legszerencsésebb nyaralótelepe Balatonalmádiban volt, ahol minden nyaralótulajdonos a lottón nyerte nyaralóját. Nem véletlen, hogy Somorjai Károly és felesége büszkén pingálták telkükön lévő táblára, hogy „nyer-telek”. 1963-ban közvetlenül a nyugdíjba vonulásuk után nyerték a nyaralót, májustól szeptemberig szinte megszakítás nélkül itt élnek. A szomszéd „lottónyaralóban” pedig a kor híres festőművésze, Sági Sándor élt és alkotott.

De a legszerencsésebbnek az a két nyertes vallhatta magát, akik nyaralójuk mellé még egy Renault gépkocsit és kempingfelszerelést csónakkal, illetve egy oldalkocsis motorkerékpárt, valamint sportfelszerelést is nyertek.

Az első televíziós lottósorsolás

Először 1962. március 9-én követhette figyelemmel az ország az estére szervezett élő televíziós lottósorsolást és azt kísérő szórakoztató műsort. A dátum nem véletlen: az ünnepi műsor az akkor 5 éves lottót köszöntötte, gondosan megemlékezve az előző évek legnagyobb nyereményeiről, nyerteseiről, a tárgynyeremény-sorsolásokról és a lottóházak építéséről.

A Magyar Optikai Művek Csörsz utcai Művelődési Házában rendezték meg az ünnepi műsort és sorsolást. A nyerőszámokat színvonalas gálaműsor keretében húzták ki, melyen felléptek az opera, az operett és a könnyűzene akkori sztárjai. A hangulatról a Magyar Rádió és Televízió tánczenekara gondoskodott. A sorsolást és a gálaműsort a rádió is közvetítette. Az 1962-es, első, sikeres televíziós közvetítést 1965-ben még három követte, majd 1967-ben már hétszer is megjelent a lottó sorsolási gömbje a televízió képernyőjén. Még vidékről, Egerből is közvetítettek számhúzást.

És, hogy miért számítottak ekkoriban valóban különleges alkalomnak az élő televíziós sorsolások?  Azért, mert bár a lottósorsolások ugyan nyilvánosak voltak, de hétről hétre újabb és újabb helyszínekre szervezték az eseményt, így a kultúrházak, strandok, mozik korlátozott befogadóképessége miatt a játékosok többsége sohasem láthatott valódi számsorshúzást.

Az Ötöslottó reklámozásában nemcsak a televízió, de a filmhíradók is fontos szerepet játszottak. A mozikban bemutatott filmek előtt levetített híradásokban gyakran bemutattak be egy-egy nyilvánosságot vállaló nyertest vagy lottósorsolást. Az Ötöslottó játékszabályait, a szelvények feldolgozását ismertető néhány perces filmek is ebben az időszakban kezdték segíteni a játék népszerűsítését.

Folytatódik az Ötöslottó sikerszériája

A hetvenes években hetente átlagosan 7-9 millió lottószelvénnyel játszottak a magyarok. Pedig ebben az időszakban már csökkent a telitalálatok száma, így ritkábban fordult elő, hogy a boldog nyertesekről képek, cikkek jelentek meg.  A telitalálatosok csökkenésének egyszerű oka volt: 1978-tól 5 forintra emelkedett a lottó ára, ez pedig kihatott az eladott szelvények darabszámára, így a hetvenes években átlagosan évi 10 darab alá csökkent az öttalálatosok száma.

De ebből az időszakból is maradtak fenn lottónyertes-történetek. Például a battonyai Papp Péter és családjáé, akik 1979. március 30-án a kisorsolt 6, 12, 45, 56, 75 nyerőszámokkal 1 millió 523 ezer 77 forintot nyertek. Készségesen álltak a nyilvánosság elé, az újságírók, fotósok ellen sem tiltakoztak, de még pontos lakcímük közléséhez is hozzájárultak. Papp Pétert és családját még a hivatalos nyereményátadás előtt otthonukban kereste fel a helyi OTP vezetője, Karsai István és munkatársa, Juhos Sándor.

A vendégeket hatalmas „5”-össel díszített torta várta, amit a nyertes házaspár nevelt lánya, Pirike készített az ünnepi alkalomra.  A házaspár elmondta, hogy színes televízióra, házuk felújítására fogják költeni a nyereményt. A telitalálattal elért 1,5 millió forint nem kevés pénznek számított ekkoriban, hiszen több mint 10 darab 1500-as Ladára is futott volna belőle. Ekkoriban a havi ipari átlagbér 1.900 forint volt.

Korabeli lottóarcok

A kor hírességei közül sokan járultak hozzá a lottó népszerűsítéséhez. Kibédi Ervin, Alfonso (Markos József), Rátonyi Róbert is emblematikus figurái voltak a lottóhirdetéseknek. A reklámban sokszor összekapcsolódott a kabaré világa és a lottó – a korabeli ember pedig értette ezt.

Népszerű művészek, közszereplők és sportolók gyakran nyilatkoztak lottózási szokásaikról és nyeremény-álmaikról. Kibédi Ervin nemcsak arcát adta egy lottóreklámnak, hanem híres kupléjának refrénjét is „lottósította”. A Kibédi-féle lottóreklámban a főszereplő észreveszi, hogy lejárt a szelvényfeladási határidő, és ő elfelejtette bedobni a lottószelvényét, mire szomorúan dalolni kezdi egyik slágere refrénjét:

én nem hiszem, hogy normális vagyok.

A sztárok is megpróbálják időnként a szerencséjük: Wolf Kati babonás lett a gyerekei miatt

További érdekességek: www.szerencsejatekgaleria.hu