Hátborzongató: felélesztettek egy 100 millió éve szunnyadó mikrobát – nem tudni, mi lesz a hatása

A kutatók a tengerek és óceánok fenekéről gyűjtöttek mintákat. Belefúrtak az évmilliók során lerakódott üledékbe, egészen a vulkáni kőzetig. Élet nyomait keresték.

A világ óceánjaiban a tengerfenék üledékének nagy része szerves anyag. A halott állatok, a legkisebb planktontól a legnagyobb bálnáig elsüllyednek. Mivel nem tudják őket mind felfalni az ott élő állatok, ezért még több szerves anyag borítja be őket. Ezeket a mélyen rekedt üledékrétegeket keresték meg a kutatók.

Steven D'Hondt, a Rhode Island Egyetem kutatója és csapata Új-Zéland környékén végzett fúrásokat és meglepő eredményre jutottak. A mintákban Morono Juki, a Tengeri-Földi Tudomány és Technológia Japán Ügynökségének (Japan Agency for Marine-Earth Science and Technology – JAMSTEC) geomikrobiológusa és a tanulmány vezető szerzője kereste az élet nyomait.

Hosszadalmas munka után végül sikerült leszűrni a mintákat és a több mint 100 millió éves sejtek között találtak oxigént igénylő baktériumokat és ősi egysejtűeket, archeákat.

Juki szerint a következő logikus lépés az volt, hogy feléleszti a sok millió éves álomban szunnyadó organizmusokat, hiszen a koronavírusjárvány mellé még egy ősi baktérium hiányzott a 2020-as év megkoronázásaként.

Steven D'Hondt azonban igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy valószínűleg nem ezek a mikrobák fogják kiirtani az emberiséget.

„Az emberre veszélyes kórokozók általában nincsenek jelen a mélyóceáni üledékben, és ezek a mikrobák már az emberszabásúak megjelenése előtt 100 millió évvel is az üledék csapdájában lapultak. Így nem volt lehetőségük arra, hogy együtt fejlődjenek az emberrel vagy modern állatokkal” – mondta a Wired szerint.

De hogyan élték túl eddig ezek az apró lények az üledéki létet, messze az oxigént nyújtó víztől? Úgy tűnik, hogy a mikrobák, amik az óceán néptelenebb részén élnek könnyebben alkalmazkodnak a kietlen környezethez. Az óceánfenéken kevesebb élőlény lakik, így az oxigén lejut az üledékbe és egészen az ősi élőlényekig szivárog. Pont annyi, ami elég a hibernált állapot fenntartásához.

Inagaki Fumio geomikrobiológus, és a JAMSTEC igazgatója szerint az élőlények csak a jobb körülményre vártak, hogy felkeljenek.

„Szerintem a kutatás sok fontos információval járul hozzá a földi élet megértéséhez, de akár a marsi talajalatti élet megértéséhez is. Természetesen a Mars felszíne valószínűleg nem a legideálisabb hely az élet nyomainak és a lakhatóság kutatására, de ha elég mélyre mész, szerintem van esélye életnek” – mondta.